...4 éve született Regő. 34 vagyok. Szóval még együtt fogok fröccsözni és bulizni a fiaimmal. És igazság szerint nem is vagyok igazán fiatal szülő. Még mindig azt látom magam körül, hogy a legtöbben beleesnek az egó gyilkos csapdájába... mondván, majd ha kifizettük a lakást, meg a kocsit, meg majd ha előléptetnek.

 

 

...mikor e sorokat olvasod, talán már nem itt ülök a Hungaroring lelátóján. Elkerülhetetlen karmikus találkozás ez, hiszen ahogy meséltem, utazni nem szerettem volna, így Peru-ig és Los Angeles-be sodort az élet... a foci számomra talán a legérdektelenebb dolog, így persze, hogy olyan meccsekre kaptam jegyet az évek során, hogy ha azt a focimániákus barátaim tudnák, már régen nem lennének a barátaim, főleg ha látták volna ahogy ülök a tömegben és 5 percenként felnézek a telefonomból, hogy történt-e bármi... a tapasztalás végtelen óceánja most pedig ide hozott.  

 

...utolsó klasszikus értelemben vett barátom Szabó Balázs volt. Értem ezt úgy, hogy akivel nap mint nap találkoztunk, bandáztunk, filozofáltunk, vitatkoztunk, világ megfejtettünk, csipkelődtünk, alkottunk ... s végül, de nem utolsó sorban, rossz zsaru - jó zsaru módszerrel kergettük a szoknyákat.  

 

..."rólam még készült fekete-fehér kép", ahogy mondom a Szivárvány végén című dalban. Érdekes, hogy hiába öntötték el a fotómasinák a föld kerekét, lesz egy korszak, amiről néhány emberöltő múlva alig lesz mit látni, hallani és olvasni. Hamarosan fekete lemezt szeretnék készíttetni a legfontosabb dalaimból.  

 

...28 évvel ezelőtt történt. Annyi idő alatt nem pusztán felnő egy ember, hanem még szülővé is válhat. Minden esetre millió dolog történik vele. A fodrászok mindig nyugtatnak, de látom amit látok. Rengeteg ősz hajszálam van. Annyira fura érzés.  

 

...Andival sokat veszekedtünk anno a nyaralás fogalmáról. Mindketten derék katonák módjára védtük az álláspontunkat. Én nem akartam elhagyni a Kárpát-medencét, Ő pedig tengerpartra vágyott. Én praktikusan érveltem, Ő pedig szívből. Nem kérdés kinek volt igaza. Segítek... Neki. Igen.  

 

...a virtuális valóságban jártam. Persze a Mátrix 2001-ben szöget ütött sokunk tudatába és olykor várom a "fehér nyulat" vagy éppen látni vélem "a piros ruhás nőt". Bruce Willis zseniális sci-fi-jében már mindenkin egy ehhez hasonlatos szemüveg volt. A második életüket, vagyis a választott életüket élték. Az utcán nem láttál szinte senkit, csak élelemért mentek le néha boltba. Miért is tettek volna máshogy, hiszen mit akartak volna egy a környezetszennyezés, bűnözés és megannyi emberi szörnyűség által szétzilált világban...ból...  

 

..egy régi dalomban mondtam úgy, hogy: "...ha Kecskeméten jársz, egyszer valaha... térj be a Wantedba... igyál egy sört, lehet Fanka is ott van és épp a sarokban költ..." ... a Wanted újra nyitott, de sajnos bedarálta az új világ. Mikor legutóbb ott jártam Kis Grofó szólt. Az én időmben Metallica és Limp Bizkit. Meg a 90-es évek funk fenoménjai. Ahogy apámmal a Gedeon bácsit hallgattuk anno, és Szécsi Pál meg Máté Péter ideje is lejárt, úgy a mi fiatalságunk is eljárt felettünk. Retrók lettünk. Én pedig Kecskeméten maradtam.  

 

...apa kérdezd meg, hogy van-e szerelmem!? ...és én mosolyogva megkérdeztem: Zente! Ki a szerelmed? ... "ááá" nyögte. Apaaa! Azt mondtam azt kérdezd, hogy "van-e", nem azt, hogy ki!? ...tette hozzá méltatlankodó hangján, mely az ikrekre amúgy is oly jellemző stílus. Igazad van - válaszoltam. Zente! Van-e szerelmed!? ... Igen! Már van... válaszolta. És én dobogtam.  

 

...első emlékem ebből az életemből egy állatkerti kirándulás. Szikrázó napsütésben jöttünk mentünk az állatok között. Aztán az oviban vagyok és a motorháztetején 3 lovat viselő sportkocsiról egymásra licitálunk, hogy az azért van ott, mert biztos 3 lóerős. Aztán gombfoci Détári és hasonló figurákkal.  

 

...az én első napom nem ilyen szikrázó napsütésben indult. Borongós őszi idő volt. Na igen. Akkor még volt 4 évszak. Ez már csak a lányok érzelgős őszköszöntőiben maradt meg. A valóságban a bolygónk fuldoklik. Hogy mi köze ennek az én első napomhoz 1989-ben? Elég sok.  

 

...sokszor megtapasztaltam már, hogy mivel jár ész nélkül teremteni. Hiszen az élet leginkább olyan mint egy svédcsavaros aranyhalas vicc. Amit kérünk, valóban megkapjuk - de pont úgy, ahogy kérdezni sem tudunk... úgy kérni sem. Én is sokszor pontatlanul kértem, és meg is kaptam pontosan azt, amit kértem. Így volt ez 5 nappal ezelőtt is, mikor azt mondtam magamban (a mindenséghez címezve), hogy túl sokat nyomkodom a telefonom... szeretném kevesebbet.

 

...megbántottak. Ilyenkor hiába a gyönyörű fények, vagy Tappancs szeretetre programozott szemei. Egyszerűen fáj. Néhány barátom, kik tudnak az elmúlt időszak leosztásairól - mindig érdeklődnek, hogy hogy történhet meg ez pont velem, annak a fényében, ahogy az emberekkel bánok. De ez közel sem ilyen egyszerű.  

 

...6 évesen kezdtem kungfuzni Máday Norbertnél. Egy garázsban edzett. Természetesen mindig hangos szóval elmeséli - főleg, ha nagy társaságban vagyunk -, hogy semmire nem ment velem. Folyton pofáztam és viháncoltam, így az edzés zöme számomra a fekvőtámasz nyomásról szólt.  

 

...egy ismerősöm tette ki ezt a képet néhány órával ezelőtt. Nyugodjon meg az olvasó... nem az a rész következik, mikor a fankadeli jól elhúzza a fesztiválok nótáját - egójának tánca közben, mi végre a mai napig nem léphetek fel egyiken sem, a szabadság feketelistás korában. Nem. Nem erről lesz szó. Nagyon hasonlatos az érzésem ahhoz, mint ahogy a külföldre költözőkhöz állok.  

 

...tegnap a Pannonia Stúdióban dolgoztam. 4-kor keltem és 2-kor kerültem ágyba. A filmes szakmát egy átlag ember nem bírja. A benne mozgók is nehezen. A családjuk pedig egészen szörnyen. Valami viszont végig folyamatosan töltött energiával.  

 

...a sötétség és én. Vagy ha úgy tetszik... én és a sötétség. Egészen különös capoeira ez, ahogy fenntartjuk az egyensúlyt. Tegnap a kenyérkeresetem végeztével elgurultam a 3 megadott hely egyikére, hogy megnézzem az óriásplakátokat.  

 

...minden erőmmel próbáltam csücsöríteni. Szexin. Hogy mennyire jött össze... az értékelést a nézőre kell bíznom. Kis történetemhez fontos adalék, hogy a tükörben készült a fotó. Ennek a szimbólumnak később még fontos szerepe lesz! Nos... lassan 3 éve edzek.  

 

Sokszor gondolkoztam rajta. Ha valaha "megtenném", tudnod kell, hogy "nem én voltam". Ha egy apró kis esélyt is látnék arra, hogy tényleg el tudom pusztítani magam, akkor már 16 évesen megtettem volna. De "sajnos" 6 éves korom óta tudom, hogy az élet elől "nincs hova menekülni".  

 

...én nem akarok ájronlédiket. No persze ez önmagában csak tagadás, hiszen az ájronlédik korát éljük. Ez a mocsár már oly mértékben körbevett bennünket, hogy csak egy kőkemény diktatúra húzhatna ki minket belőle. Hogy az-e a baj, hogy ez a hölgy, a kaja szót használta százezrek előtt, az étel helyett? Dehogy.  

 

...kérdés következik. Hogy válaszom van-e rá... ez is jó kérdés. Annyi bizonyos, hogy eszembe jutott róla egy-két történet. Szóval egy leány azzal fordult felém, hogy egy nagyon érdekes helyzetbe keveredett.  

 

...ránéztem az órára. 6.30. A pulzusum cikk-cakkban ugrálva indult a tetőszerkezet felé. Zente persze már a számítógépen játszik és "Atilla lovasseregét" vezeti győzelemre. Regő szuszogott valami elmondhatatlanul édes gyurmafigura pózban, ahogy én szoktam kinézni Lajos Márti jógája után.  

 

...az egyensúly tökéletes. Hiszen Te kedves olvasó... te sem tudnád elképzelni azt, hogy a tudatosságunk csúcsán, egy békében élő, szeretetteljes emberiség alól kiszárad a planéta. Nem. Figyeld a rendet... az egyensúlyt.  

 

...szóval folytatom. Éppen a "Végtelen történetet" nézik. Sok jobb mesefilm nem készült azóta. Mindig figyeltem magam, hogy milyen mértékben visznek el múltidéző érzelmeim. Figyeltem. Figyeltem és felismertem, hogy elvisznek. Ez az egyetemes emberi tulajdonság elengedhetetlen ahhoz, hogy továbbra is szaporodni és élni akarjunk itt a földön.  

 

...megérkeztek! Zente így szólt: "Apa! Én fogom a könyved! Szerintem biztos a legjobb könyv a világon..." ...egyszer persze majd rájön, hogy nem. Nem pusztán azért, mert nincsenek "legek". Hanem azért, mert reményeim szerint túlnő rajtam, és tisztán fogja látni gyengeségeimet, s azokat a dolgokat, melyek engem vezettek megannyi tanulságos tévútra, az érzelmeim sötét erdején keresztül. Vakok közt vagyok félszemű. A legtöbben körülöttünk már teljesen elmerültek a gyengeség gyilkos lápjában.  

 

...Enikő küldte a fotót... A fővárosi metrón olvassa a könyvet... mondanám, hogy "könyvem", de nem véletlenül hagyom el sűrűn a birtokos ragozást. Minden esetre ez a leány roppant erős lehet. Én erre képtelen lennék. Mikor végigmegyek egy borutcán, utána azonnal le kell ülnöm és sokszor úgy nézek ki mint a kismamák, akik gyakorolják a ritmusos mély levegővételt. Hogy miért?  

 

..."munkám során"... khm... mint valami elfuserált reklám a kamu laboratóriumban... fura, hiszen pont én magam adtam olykor ilyen kamu laboratóriumoknak hangot... a "brit tudósokkal együtt". Szóval újra...  

 

...ez a kard ott volt Világosnál. S talán Te... és Én is. Kocsiderékkal törték el a fegyvereket. Jó katona nem adott ép fegyvert a császáriaknak. Az akkori Soros György vagyonának csúszdáján ömlött be a kozák sereg, s szó szerint elöntötte a vidéket. Nem a hit, nem a harci kedv, vagy éppen a tehetség döntötte el egy nép szabadságharcának kimenetelét... hanem néhány száz kiló arany.  

 

Ölni. Ugye milyen nehéz a média ránk gyakorolt hangolása után e fogalmakat összefűzni. És amilyen nehéz, pont akkora baj lesz belőle a világban. Az élet legalapvetőbb, legegyetemesebb jelensége a mozgás. Gyakorlatilag onnan beszélhetünk életről, mikor a mozgás bármilyen formában és mértékben megjelent. A mozgásból ered minden. Egy csók és egy pisztolylövés.  

 

...kimondták a válásunk. "Kétésfél" éve hívtam fel Paszkált és kérdeztem meg tőle, hogy aludhatok-e a szülei régi házában. Azóta is ott élek. Vagyis alszom pontosabban... és azt sem tolom túl.  

 

...ahogy szoktam mondani, az univerzum nem válogat az eszközökben. Hogy a piacon gurul el egy alma, s mikor utána nyúlsz, s felnézel... és egy angyal áll előtted... vagy a facebook-on valaki félrekattintva jelöl be, és úgy indul egy ismeretség... az teljességgel mindegy... ugyanis... mind-egy... az út végén bármely esetben állhat egy szerelem, majd abból család... pont tegnap beszélgettem valakivel az internetes társkeresőkről.  

 

...ezt ne olvasd tovább! Lapozz tovább és kész... Nem történt semmi! Most! Sicc! ... Igen. Mert az igazságról akarok neked írni. Igazság... milyen nagy szó. Tudod, az "igazság", ami most még kurvára fáj neked. Bocsánat a csúnya szavakért, de ha megtiszteltél azzal, hogy adj a kérésemre, akkor ezt úgysem olvasod... ha pedig szarsz rá, akkor pedig viseld! Most kapsz néhány választ.  

 

...apaaa... szólt az a földöntúli, finom hang... megelőzve az 5:00-ra állított ébresztőórát is, hiszen ez 4:49-kor történt... ...apaaa - ismételte. Figyelj! Elültetjük a babot!? ...  

 

...azt hiszem éppen az első retró buliról tartottam a szobámba. Mármint a nyári elvonuláson, jónéhány évvel ezelőtt. Abban az időszakban értettem meg, hogy mit jelent amit Osho oly sokszor emleget mint életminőség... azaz... "Zorba a Buddha".  

 

...apa lettem. Majdnem 8 évvel ezelőtt. Hogy miért írom ezt? Mert ma van apák napja. Az elmúlt 2 évben, azt hiszem lehet mondani, hogy egy átlag agglegényhez képest jól teljesítettem. Sok lánnyal és nővel beszélgettem, kiknek nagy része anyuka. Ez a 34 év nagy fura kor egy férfinél. Szlengben szólva "jó vagy" az egészen fiatal palántáknál és a jóval idősebb bosziknál is.  

 

Anyukák! Társak! Barátnők! Figyelem! Mivel néhány alkalommal belefutottam abba... amiről most írni fogok... szóval! Kezdjük a technikai részével! Induljunk ki abból a feltételezésből, hogy az a szándékod, hogy a következő életszakaszod is a jelenlegi pároddal élhesd meg! Oké! Rajtam nem múlik... rajtad viszont nagyon is! Na lépjünk egy fokot feljebb!  

 

...egy órája Zente elballagott az oviból. Számos alkalommal hallottam az utóbbi időszakban, hogy "ugyan minek az oviban ballagás"... mindig megrökönyödöm az ilyen gondolatok hallatán. Az én világképemben, ha valamelyik "ballagásnak" van értelme, akkor az az ovis ballagás.  

 

...figyu csak! Te! Igen Te... most, hogy túléltem a lépcsőzőgépet, azt hiszem ideje lenne beszélnünk egy dologról. Hogy miről!? Mindjárt elmondom... Szóval mikor már azt hittem nem bírom tovább... elmerültem egy filmben. Valami boxoló fickó volt benne, aki egy panamai utcagyerek volt és az egész népe a meneteléséből gyűjtött lelki erőt... vicces nem!?  

 

...azt kérdezed Trianont kik követték el!? Jó kérdés. Ők nem piti és buta gyilkosok voltak, mint akiket most a hírekben mutogatnak, mivégett Londonban újra életeket oltottak ki. Nem. Ők profik. Profi gyilkosok voltak nagy és ősapjaik is, akik Indiát, Afrikát és Amerikát is csobogó vérpatakok mentén igázták le. Ők nem 6 halálos áldozatra gyúrtak, hanem 60 vagy éppen 600 millióra.  

 

...sokan hiszik azt a magyar földre elvonulásról, hogy itt padlógázon nyomjuk a "magyarkodást", bármit is jelentsen használóik számára ez a kifejezés. Más nemzet fiától még nem hallottam, hogy "ugyan, ne németkedj már", vagy "hagyd már ezt az angolkodást"...  

 

...egy barátom ma megbántott. Ahogy lenni szokott, ez is máshogy megy nálam, mint általában a többi földlakónál. Ilyenkor a földlakók többnyire összevesznek, megsértődnek, s effajta játékokat játszanak el, egy fura tánc keretein belül. Én máshogy járok el. Hamarosan megebédelek a szüleimnél, s miután végighallgattam szeretett édesanyám panaszoskönyvét, s felhívtam figyelmét az életét tarkító megannyi áldásra és csodára... szóval utána felkerekedem és elrobogok Albert hátán (Ő az autOhm) ezért a barátomért. Igen.  

 

...aztán megszólaltam és feltettem a kérdést, amit mindig felteszek: "...és, milyen az életed?" ... abban a pillanatban ért a limonádéja aljára és kellőképpen gyermeki hangulatot teremtett a szívószál szörcsögése. Csak nézett rám, és átcsaptunk egyfajta felnőtt csendkirályba.  

 

..."de hogyan tehet ilyet egy nő!?" - szinte magából kikelve vágta rá. Én csak annyit mondtam, hogy: "csss" ...aztán elkezdtem újra, ugyanolyan higgadtan és kedvesen: "Nézd! Engem mennyien nácinak tartanak még manapság is. Soha egyetlen gondolatmenetemre, vagy dalomra nem figyeltek oda. Azt hallották ki belőle, ami az egójuk számára előnyös és elfogadható volt. Pont én voltam mindig, aki mikor a Zsinór és Szultán utcai cigányokról meséltem - kihangsúlyoztam, hogy könnyű azt mondani, hogy törjenek ki...  

 

...ültünk a kőpadon és azt kérdezte: "Akkor mit ajánlasz a megértés helyett!?" ... ittam egy kortyot a cseresznyés kólából, elmosolyodtam és ránéztem... "A megélést...!" ... Frappáns és egyben közhelyes válasz volt, de az igazság nem véletlenül frappáns és közhelyes. Mi más lehetne!? Hiszen egyszerre van mindenütt jelen s mégis látszólag oly ritka kincs...  

 

...egy idő után megunod a játékok valamennyi formáját. Egy idő után volt elég jó lovad, jó kocsid, hatalmad, horgásztál és fociztál eleget, építetted izmaid s romboltad májad... egy idő után láttál és tapasztaltál elég szép nőt, szép lelket, vagy egy testben mindkettőt, és ami az én számból talán erősen hangozhat, mégis így érzem... egy idő után alkottál eleget... Ettől persze most még messze vagyunk.  

 

...anyám 40 évesen vállalta, hogy életet ad a testemnek. Régen elképesztően abortusz ellenes voltam, gyilkosságnak éreztem. Nem értettem az örök életet. Ezzel senkit nem szeretnék bíztatni erre az útra, de meggyőződésem szerint, ha visszaküldesz egy lelket aki bejelentkezett egy kasznira, előbb-utóbb egy másik járattal megérkezik. Lehet a szomszédhoz, vagy a testvéredhez, de a közeledben lesz, vagyis akad dolgotok egymással.  

 

...2:00-kor hunytam le a szemem és 4:35-kor dobott ki az ágy. Mi mást tehetett volna, ha így és ennyi energiát megcsavartunk este magunk körül. Igazán érdekes álmom volt, de az egy másik jegyzet lenne. Szóval 8-kor elindultam edzeni, de aztán Andi írt, hogy baj van, ugyanis Regő oviba íratásához több papír kell mint egy cégalapításhoz, úgyhogy az öltöző helyett az okmányiroda felé fordultam.  

 

...mikor a helyeden vagy. Tökéletesen érzi az ember. Hogy honnan? Az elsődleges amiben megmutatkozik, hogy átlépsz az időtlenség kapuján. Órák telnek el, melyeket perceknek vagy pusztán másodperceknek érzékelsz. Mikor már a végkimerülés cirógat és a lelkem is sebzett... akkor semmi más nem segít, csak ha leülök a gép elé, és egy frissen megírt dalt előadok magamnak. Akár éjjel hazatérve a munkából, akár hulla betegen. Nem baj ha suttogom az alapzenére... egyszerűen helyretesz. Mint mikor "restart-ot" nyomsz az "ámítógépen".  

 

..mindjárt indulunk Limába, s onnan egy 36 órás út nyomán érkezünk majd Budapestre. Este volt használható wifi, én pedig rátaláltam Steve Jobs egy elveszettnek hitt interjújára. Rengetegen pocskondiáztak anno, mikor még életében hangot adtam neki, hogy hát nemhogy tiszteletre méltó embernek nem tartom, hanem kis túlzással a jelenkori anti-krisztus címért is versenyezhet..