UTÓIRAT ... A DAL

Néha kiszédülünk a körhintából ahogyan már sokan megjegyezték előttem. Az ember "sajnos" "felejt". Újra és újra enni kell, inni kell, ölelni kell, csókolni kell, harcolni kell, aludni kell... annyi szöveget írtam életemben és annyi általam tovább gondolt tartalom van a sorok mögött, hogy az 5%-át sem vagyok képes fejben tartani.

Mikor újrahallgatom egy-egy lemezem, számomra talán a legérdekesebb élmény mindenki közül hiszen a kívülálló számára tapasztalható újdonság és a kívülálló számára ismeretlen momentumok és a valódi háttér összemosódik illetve összeadódik egyfajta bizsergetően csípős ampullába. Ma ébredés után feltettem az Utóirat című lemezem és megnyomtam a kis háromszöget. Meghallgattam az Utóirat című számot és utána vagy fél órán keresztül magam elé bambultam. A REPP LP-ét és az Isten hozott... ...ördög vihet lemezt már meg sem merem hallgatni hiszen 21 évesen is "vágtam mi a pálya", és fájdalmas szembesülni azzal, hogy "ti" még mindig nem. Íme csak egyetlen szöveg az Utóirat lemezről, pedig tovább pörögtek a dalok és rájöttem, hogy a többi sem "óvatosabb":

"ide még pont elfér itt még pont van hely a papíron
ahogy átsétál a pici bogár az elejtett nagyíton
aztán látni véli a mennyeknek óriás kapuját
ahogy a füves srácok meg a ríl reppet behaluzzák
akár szaffi az erődbe indultam a kincsért
nem dog vagyok csak kiskutya de ébresztem a sintért
és rohanok mert üldögélni nem tudok a babéron
később se leszek professzor mégis volt pár kadétom
nem is vagyok veretlen jócskán érzi a tarkóm
száraz tények ezek pedig elcsúsztál a narkón
ami nektek barátság az nekem csak indíték
mert a mozi éppen kezdődött de már majdnem bepisilnék
cipelem a fájdalmat de egyszer úgyis elejtem
mit te művésznek érzel csupán hétköznapi selejtem
a helyedben engem égetne soraimnak támasza
se pont nincs se kérdőjel csak így méltatlak válaszra
én hiszem hogy van igazság ami a valóval határos
mert bűzlik a hazug szó bár az árnyéka lakájos
de feri napon sétál tűző sugarak nyomán
már nem akarok ügetni a hírnév túrós lován
már láttam éppen eleget már felmondtam a leckét
már százezrek ismerik egy vad nebuló reppjét
ami csak füstjel csak rakéta hogy jöhetnek a többiek
bár a jó kapitány nevét csak a jó legénység őrzi meg

utóirat itt a levél alján
egy pár sor még a holdtól messze
mért nincs ránc a való arcán
hogy Isten őt el ne eressze
utóirat itt a levél alján
egy pár sor még a holdtól messze
mért nincs vér a való arcán
hogy Isten őt el ne eressze

akárhogy is írom le feketén vagy fehéren
az a gond hogy nem tudjuk mi jár a másik fejében
örök bábeli káosz mely kedve szerint fojtogat
sok mindent visszavinnék de nem találom a blokkokat
én sziklákon nőttem mint a fenyők közt egy kőris
te meg hitegettél engem meg te is meg ő is
hogyha eljön majd a pillanat be lesz bizonyítva
hogy ez egy olyan barátság ami igencsak ritka
van ki eladott egy nőér pár fröccsér cserébe
van ki fankadeli ferit pár alapra lecserélte
van ki elviselni nem bírta, hogy érveim vannak
pedig kell egy ám egy rendező minden kirakatnak
van ki békére buzdított gyilkosokat bújtatva
más felélte spájzom és most vadászik egy újabbra
én már nem kérek elnézést már nem kívánok jót
hisz már lelőttek az égről minden léghajót
már csak homokzsákok maradtak a sártenger közepén
a vér szaga pusztító száll át a buták a tömegén
már leszarom hogy kik vagytok röviden utcanyelven
akárhányszor csalódom mindig lesz egy tervem
gyorsabban kell futnom mert önmagam nyomában
akár a higany szalad tintám fankadeli tollában
engem az idő igazol aki nem ismer kegyelmet
ez is átég majd rajtunk mikor a kezünk elernyed"

2008.12.14. 16:04