NÉLKÜLETEK NEM MEGY

Az előzmények:

Volume írta a Salátamagazin fórumán:
"Sziasztok!

Leírom gyorsan-frissen, mik voltak a tapasztalataim a tegnap esti pécsi állomással kapcsolatban.
Ha hülyét kapok, akkor sem tudom, mi lehetett az oka annak, hogy az őszi pécsi JFTS-hoz képest tegnap negyed annyian sem voltak a RÁK-ban. Ősszel tömegnyomor volt, levegőt nem lehetett kapni, és mindenki szétizzadta magát. Ehhez képest tegnap... Ezzel nyilván nem lehet mit kezdeni, mert annyian jönnek el, ahányan - mindenesetre eléggé meglepő volt elsőre, később pedig inkább már kiábrándító, hogy öt-hat sornyi embernél több hip-hopos nem volt kíváncsi a tegnapi fellépőkre.
Ami a műsort illeti, KEDVES SZERVEZŐK! Az őszi JFTS után is leírtam (nem egyedül), most is megteszem: nem azért fizetem ki félévente a belépőt erre a turnéra, hogy három előadót két óra alatt végighallgassak. Az, hogy fél egykor elkezdődött a buli Kicsi G-vel és fél háromkor véget ért Fankával finoman fogalmazva sem korrekt! Vagy ha ez a bevett gyakorlat, akkor tüntessétek fel a plakátokon, hogy mindenkire bő fél óra jut, és akkor az tiszta sor, mert mindenki el tudja dönteni, hogy otthagy-e a RÁK-ban belépővel együtt 2500-3000 forintot, vagy inkább rendel helyette mondjuk két eredeti FankaDeli-lemezt. De ez így, ebben a formában nagyon nem korrekt, mert azok után, hogy ősszel többen is jeleztük, hogy rövid volt a műsor, most kifejezetten csalódás volt, hogy két óra alatt lezavartátok ismét.
Szeretném hangsúlyozni: ez nem a fellépők ellen szól! Kicsi G-t, Halott Pénzt, Fankát vagy akárkit lehet szeretni, vagy nem szeretni, de amikről fentebb írtam azok alapvetően szervezői hibák.
Nyilván sajnálom, hogy ezt kell írnom, mert sokkal jobban örülnék én is, ha arról kéne áradoznom most, hogy mekkora teltház volt, és micsoda buli, de én sajnos nagyon nem így éltem meg...
További szép és tartalmas napot mindenkinek!"

Kedves Volume és minden olvasó!

Én úgy gondolom, hogy ha felnőttek módjára tisztázunk egy-két dolgot, akkor abból én is, te is, és mindenki más is csak nyerhet. Gondolkodó lények vagyunk és bár a mai világban egyes szám első személyre atomizálva, a közösségi tudattól megfosztva tompítanak minket, hogy kizárólag a saját ügyeinkre koncentráljunk és azokkal kapcsolatban is birka módjára. Én hiszem, hogy sok dolog van amit még ilyen körülmények között is egyértelműen lehet tisztázni. Jelen esetben kell is, mert olyan kérdéseket vetettél fel, melyek szerintem kiválóan példázzák azt a helyzetet, amivel a hallgatóságnak, a buli-szervezőknek és az előadóknak is kell kezdeniük valamit. Ha pedig ott tartunk, hogy kezdjünk vele valamit, akkor úgy gondolom, hogy minden álszentség nélkül, építő jelleggel kellene hozzálátni. Szóval vegyük sorra a talán kissé hirtelen, de úgy gondolom számodra és sokak számára valósnak érezhető felvetéseidet, és megpróbálom a lehető legjobb indulattal felvázolni, hogy szerintem mi, miért és hogyan működik, továbbá törekszem arra, hogy lehetőleg bizonyítható és vitán felüli gondolatokat adjak közre, hogy valóban tudjunk előre haladni. Véget kell vetni ugyanis a toporgásnak, először is a fejekben és ezt követően a tettekben.

"Ha hülyét kapok, akkor sem tudom, mi lehetett az oka annak, hogy az őszi pécsi JFTS-hoz képest tegnap negyed annyian sem voltak a RÁK-ban"

Pedig nagyon egyszerű az oka, sőt, karnyújtásnyira van tőlünk. Én magam is éveken át kellett, hogy tapasztaljam a külvilágot, hogy meglássam illetve tisztábban láthassam azt, hogy mi folyik ma, a jelenben. Amint a Salátamagazin főoldalán lévő szavazás kimutatja, olvasóink bő 65 százalékának van olyan ismerőse aki az elmúlt időszakban elveszítette a munkahelyét. Azt, hogy mi történik ma Magyarországon, ahogy az egyik számomban is reppelem "csak aki vak nem látja". Márpedig rengetegen vakok, és én azért dolgozom, hogy minél többen ébredjünk fel. 65 százalékról beszélünk bizony, de ha a kérdést ismételten magunk elé tesszük, és ismételten feltesszük, magyarul, van e ismerősöd aki a közelmúltban, tehát nem valaha, hanem a közelmúltban elveszítette a munkahelyét, és ilyen válaszokat kapunk rá... hát mit is lehet erre mondani. Még egy 10 százalékos arány is lesújtó lenne, nemhogy a jelenlegi 65 százalékos valóság. Azt gondolom, hogy minden olvasónk számára aki nem zsebpénzből gazdálkodik, ez bizony eléggé baljósan hangozhat. Sokan nincsenek annak tudatában, és én sem örülök annak, hogy talán van akinek tőlem kell megtudnia, de a válság most kezdődik el. Eddig egy úgymond virtuális agymosó körút volt a médiában, de nem sokat éreztek az emberek belőle. Az elmúlt 2 hónapban viszont aki nem dugta hatalmas porvihart kavarva fejét a homokba, az nagyon jól tudhatja, hogy mi történik. Aminek bizony nem mi vagyunk az okai és mégis velünk próbálják a levét megitatni és egyelőre jól is megy nekik. De ez egy másik történet és egy másik kérdés. Ami tényszerű, hogy egy valaha 600, 800 fős bulikat lebonyolító helyen, a wc úszott, ketté voltak törve az ajtók, le voltak szerelve a reklámtáblák, lógott a csap, a pultban nem volt ital csak mutatóba, hiszen nem is vásárolt senki, valamint velem egykorú srácok úgy adták össze a belépőre valót a bejárat előtt. Nem tudom, hogy kell e még sorolni ezt a sort. Bizony ez a valódi válság, nem az amit a tévében eddig láttunk. Bizony szembe kell nézni vele, hogy sok gyárat nem fognak jó ideig újra kinyitni, és az állam sem fogja betartani az ígéreteit, sem a földgázzal, sem a hitelekkel se semmivel kapcsolatban. Magának csinálta az a 9 millió magyar aki hagyta, hogy elvegyék népünktől az önrendelkezés jogát és továbbra is olyanok kezében hagyta a hatalmat akiknek a célja az, hogy kilóra eladják az országunkat és minket lassan de biztosan kitelepítsenek innen, vagy rabszolgasorsra juttassanak. Egyre kevésbé kell ezt bizonygatni, hiszen mindenki érzi ha beleszagol a levegőbe, hogy valami nagyon nincs rendjén. A magyar nép a történelem során mindig önszervező és önmagát uraló volt, most pedig semmi közünk a sorsunkhoz. Mindaddig amíg ez így marad, senki ne is várjon változást. Főleg azok nem akik elhiszik, hogy mi "kisemberek" nem tudjuk megváltoztatni a sorsunkat. Mert megtudjuk. Száz szónak is egy a vége, az embereknél nincs pénz a zsebben. A "buli" viszont csak most kezdődik, még több gyár fog leállni és még több munkahely fog megszűnni. A hitelek és a forint is vélhetően be fog bukni, és ha nagyon rosszul alakul a történet, márpedig egyesek ezen dolgoznak nagy erőkkel, mivel az ő spekulációknak ez az érdeke, akkor sok tízezer ingatlan, hát, hogy is mondjam, nem jó kezekbe kerül. Mások pedig jóformán az utcára. Bármelyikőtök családja elveszíthető a hitelre vásárolt lakását vagy házát hamarosan. Szörnyen hangzik, de szembe kell nézni vele. Azt, hogy egészen pontosan hogyan néz ki a következő egy év, senki nem tudja. Én sem, te sem kedves olvasó és más sem. Ami viszont biztos, hogy fel kell készülnünk sokféle eshetőségre. De ez megint egy másik téma. Összegezve a tényeket, amikor a legutóbbi Jump For The Sound volt Pécsen, még híre hamva nem volt az emberek közti, valódi kézzel fogható léptékű válságnak. Azóta pedig olvasóink 65 százaléka mondhatja, hogy van munkanélküli ismerőse, aki az elmúlt időszakban vált munkanélkülivé. Ezek a tények. Ott van előttünk, csak látni kell.

"Ezzel nyilván nem lehet mit kezdeni, mert annyian jönnek el, ahányan - mindenesetre eléggé meglepő volt elsőre, később pedig inkább már kiábrándító, hogy öt-hat sornyi embernél több hip-hopos nem volt kíváncsi a tegnapi fellépőkre."

A tények ismeretében úgy gondolom, hogy nem kaphatunk a Rákban történt események alapján hiteles képet arról, hogy kire mennyien kíváncsiak. Egy újabb változót is be kell vezetnünk a "képletbe". Azokat az embereket akik nem szeretik a Rákot, vagy az életvitelükből adódóan elve nem járnak el, vagy nem ilyen helyekre járnak el és a többi. Az én személyes 11 éves tapasztalatom által a "szakmában" azt tudom mondani, ha megkérdez erről valaki, hogy ezeknek az embereknek a száma vetekszik azokéval, akik általában nem is tudnak az eseményekről. Ezek az emberek pedig egy kisvárosra lebontva is sok százan, nagyobb városokban pedig több ezren vannak. Na hát remélem egyre tisztább a kép és ha alázatosan a saját egyéni dolgainkat kiegészítjük a körülöttünk heverő és egyértelműen utolérhető valósággal akkor azért jócskán van segítség, hogy megértsük a miérteket.

"Ami a műsort illeti, KEDVES SZERVEZŐK! Az őszi JFTS után is leírtam (nem egyedül), most is megteszem: nem azért fizetem ki félévente a belépőt erre a turnéra, hogy három előadót két óra alatt végighallgassak."

Ez a történet egyik legsarkalatosabb pontja ahogy mondani szokás. Itt van az egyik legsúlyosabb félreértés, amit javasolnék, hogy egyszer s mindenkorra tegyünk helyre magunkban. Segítek ebben, hiszen kitől mástól tudhatná meg a valóságot egy hallgató, ha nem a fellépőtől. Na persze kérdés, hogy de melyik és milyen fellépőtől. Nyilván erről szól az én munkásságom többek közt. Na de nézzük tehát. Ami tényszerű és alapvető félreértés, hogy a fellépés az nem koncert, továbbá a koncert nem fellépés. Ez a myspace oldalamon is gyönyörűen van jelezve és kiemelve, hogy a Suhancos koncertek, "koncert" titulussal bírnak. A FankaDeli szóló fellépések pedig fellépések. A fellépés kategória az újkori partikultúrában 18-20 percben van elfogadva, maximum egy 3-4 perces vissza dallal. Ennyit bír el egy buli, egy közönség, úgy, hogy ne rombolja szét a teljes bulit és még jobb esetben az is élvezze aki nem arra ment, továbbá ne csak 1 vagy 2 számot halljon akit érdekel. Ez tehát a fellépés kategória egy diszkóban, egy klubban illetve egy partiban. Abból, hogy egyesek önjelölt igazságosztó és jelenkori megmondóemberként órákat képesek vagy képesek volnának osztani a mikrofonba a hülyeséget teljesen beszívva és berúgva, az más kérdés. Abból ne induljunk ki, mert nincs köze a valósághoz. Mármint van, de az nem a mifajtánk valósága. Ha tovább haladunk akkor érdemes rögtön azt is tisztázni, hogy mint fellépés, az újkori partikultúrában a nagy átlagot véve, eltekintve a speciális hiphop esetektől és mániákus momentumoktól, konkrétan "egy darab" szokott lenni. Ez a bevett módszer a szórakoztató iparban. Egy buli, egy vagy maximum kettő dj, és ha van akkor egy fellépő. A legtöbb buliban ugye jóval több mint ezer forintért, kivéve ha főiskolás rendezvényről van szó. Itt aztán rögtön jön is a lényeg, hogy ebben a tényleges esetben bizony több fellépőről van szó, egy nagyon baráti áron. Remélem senki nem bántódik meg rajta, magamból indulok ki, én nem bántódnék meg ezen és ezért merem leírni, hogy tényleg ne gondolja már senki azt, hogy bárki "hasraesik" attól, hogy 2009-ben 900 forintért meg lehet nézni 3 jó előadót 2 órában. Ez a minimum amit megtehet az ember az úgymond általa előszeretettel hallgatott műfajért, én úgy gondolom, hogy minden bántás nélkül ezt felhozni és kihangsúlyozni, hogy is mondjam, meggondolatlan és a valósággal még csak beszélő viszonyban sem lévő magatartás. Ismétlem nem bántásból írom, de ez tényleg kicsinyesség és kérem, hogy kivétel nélkül mindenki akit érdekel a téma, szánjon rá egy percet és gondolja végig. Menjünk akkor tovább. Szóval reppelni szólóban az bizony egész más mint mondjuk a Suhancosban, ahol megoszlik a "munka". Nem kell folyamatosan reppelni, pontosan és érthetően, úgy, hogy ne is legyen lagymatag. Igen aki látott már fellépni engem, biztos tudja, hogy mi ezzel a helyzet. Oda kell tennie magát az embernek. Én minden egyes számba próbálom úgy odarakni magam mintha az Olimpián lennék, és most jönne az én számom. Namost ilyen megmozdulásokból egészen konkrétan 20 darab van a mostani fellépő cédémen. Ha nem is húsz alkalommal, de képzeljük el úgy, mintha egy olimpikonnak, az ő számát, közvetlenül egymás után többször meg kéne ismételnie úgy, hogy jól is teljesítsen. Nyilván erre képtelenek lennének. Ők ahhoz értenek, én illetve mi meg ehhez. Mármint ahhoz, hogy olyan sűrűségű és nehézségű szövegeket mint a FankaDeli számok is, 36 percen keresztül megállás és szünet nélkül reppeljek, érthetően, dinamikusan, pontosan és nem utolsó sorban szórakoztatóan. A szórakoztató kategória magában foglalja azt is, hogy hihető legyen a történet, hiszen anélkül nem volna semmi értelme. Ezt azért fontos kihangsúlyozni, mert egy Fekete levest ugye hűvös magányban és egy nagyon speciális élethelyzetben ír meg az ember, de ott mégis úgy kell előadni, hogy hasonló "érzések" ússzanak a levegőben, úgy, hogy közben teljesen más élethelyzetben vagy. Ez nagyon nehéz feladat, gondolom mindenki belátja. Aki nem próbálta még ki, nyugodtan próbálja meg a tükör előtt, hogy milyen 36 percet reppelni úgy, hogy minden egyes sort neked kell nyomni, szünet nélkül. Még úgy is embert próbáló, hogy a hihetőségre nem is törekszel. Nem azért mondom mert én csinálom, de ebben a minőségben és ilyen körülmények közt, ember legyen a talpán aki még az utolsó számnál is rá tud tenni egy lapáttal. Igen éppen azt magyarázom és gondolom sokak számára már világos is, hogy egy 36 perces fellépés adott esetben jóval többet kivesz belőlem mint egy két órásra nyúló Suhancos koncert. Az bizony ott tömény odaadás. Ez talán a legjobb szó rá. Szóval ha összevetünk mindent akkor 900 forintért az ember 2 óra tömény reppet nézhet, ami ugye lefordítva más műfajra sok-sok órányi munkamegosztás lehetne. Mondjuk úgy mintha egy kardnyelőtől vagy erőművésztől órákon át várnánk, hogy ezt-azt csináljon. Nyilván irreális. Ez a reppel pedig nagyon is párhuzamos élethelyzet. Én úgy gondolom, hogy aki tudja illetve sejti, vagy kezdi sejteni, hogy miről van szó, ott egyértelműen kirajzolódik, hogy 2 óra élő repp 900 forintrét, hát, hogy is mondjam, enyhén szólva tisztességes "árucsere". Ismétlem. 3 fellépő nem egy. Szerintem még egy fellépővel is korrekt ár volna. Részemről közel negyven perc műsor, nem 20 perc. Nem 1500 forintért vagy 2000 forintért, ne adj Isten még többért, akár a drogos dj urak, hanem 900 forintért. Úgy gondolom mindenki magába nézhet, hogy mit is kap ezért. Szóval azt mondom, hogy én nem fogok tapsikolni senkinek, hogy megjelenik, hiszen nem az én érdekem, hogy egy kis közösségi élmény legyen az életében. Ezt ideje lesz mindenkinek felmérni saját magával kapcsolatban, hogy mire is van szüksége. Meggyőződésem szerint a legnagyobb rákfenéje a társadalomnak, hogy egyszerűen nincsenek közösségi élményeink, mivel egyre jobban a számítógépekhez és a tévékhez szegeznek minket. Evvel bizony fel kell venni a harcot és még időben legyűrni, amíg üzembiztosan ki nem alakítják a kis "újépítésűnek" nevezett celláinkat.

"Az, hogy fél egykor elkezdődött a buli Kicsi G-vel és fél háromkor véget ért Fankával finoman fogalmazva sem korrekt!"

Úgy gondolom ez a kijelentésed az előbbiek alapján újra gondolva már a múlt martaléka csupán. Nem érdemes dobálózni ilyen fogalmakkal. Én úgy gondolom, hogy ha csak rólam volna szó, megtehetném, hogy sok ezer forintos belépővel és egészen más jellegű igényekkel menjetek el egy-egy helyre, nem oda ahol úszik a wc, kevés pénzt kapok és a többi. De ott vagyok, mert ott akarok lenni köztetek. Engem és szerencsére vannak rajtam kívül is akiket valóban ez motivál. Ennek a fényében nyugodtan nézzen mindenki magába aki bármiféle dolgot nem tart korrektnek. Ismétlem. Tegyük végre mérlegre, hogy mi mennyit ér. Ki mennyit és mit ad, és mit kap cserébe.

"Vagy ha ez a bevett gyakorlat, akkor tüntessétek fel a plakátokon, hogy mindenkire bő fél óra jut, és akkor az tiszta sor, mert mindenki el tudja dönteni, hogy otthagy-e a RÁK-ban belépővel együtt 2500-3000 forintot, vagy inkább rendel helyette mondjuk két eredeti FankaDeli-lemezt."

Ismételten fontos ponthoz értünk. "Ki van kiért" című fejezet. A szervezőknek egy fellépéssel tarkított rendezvénynél, ahol alapvetően buliról van szó, opcionálisan fel lehet tüntetni, hogy mikor lesz a fellépés, vagy tervezetten mikor lesz, de egyáltalán nem elvárható és nem kötelességük. Buliról van szó, mivel nem koncert, hanem fellépés. Nem Suhancos koncert, ahol mondjuk az az egész este főprogramja, hanem az este egy részéről beszélünk. A myspace oldalamon mindig azt az időpontot tüntetem fel, hogy mikortól lehet számítani arra, hogy színpadra kerülök, de, hogy abból pontosan mikor lesz fellépés azt a szituáció szüli. Aki csak a fellépésért megy a buliba és maga a rendezvény nem érdekli nehogy már elvárja, hogy "lefeküdjön" neki mindenki és az ő kegyeit nézze. Mindenki érezze jól magát és legyen részese az estének, találja fel magát, a közösségi élményszerzés keretein belül és "várja izgatottan" a fellépőt, amelyiket kedveli, de azért álljon már meg a menet. Ezt ismétlem nem bántásból írom, csak azért, hogy tegyük magunkban helyre a dolgokat. Az, hogy van már digitális tévé ahol meg lehet állítani a műsort, továbbá a e-mailjaid akkor nézed meg amikor csak akarod, az nem azt jelenti, hogy egy "pár száz forintos" rendezvényen akkor kezdődik a műsor amikor egy-egy ember gondol egyet. Ez bizony nem így van, és ez nem is korrektség kérdése, hanem szituáció kérdése. Majd a színházas ülős több ezer forintos FankaDeli koncert akkor kezdődik amikorra ki lesz írva. Az más tészta. Én azt mondom, hogy aki kizárólag miattam jön el ide vagy oda, az nem is igazán érti a reppjeim mondanivalóját. Én pont arról reppelek, hogy a közösségi élmény legyen meg és azon legyen a hab egy kis repp. De ha felülről építkezünk és csak az a pár perc repp érdekel minket, akkor azon kívül minden másban hibát fogunk találni és ahogy mondani szokás "még annak sem fogunk örülni ha kakás karóval piszkálják az orrunk". Ez egy idő után pedig betemet mindenkit, szóval megkeseredett panaszkodó vénemberek leszünk, nem pedig "takibácsik". Én úgy gondolom, hogy a jelenlegi helyzetben, sajnos senki nem hagyott ott sok ezer forintot, a korábbiakban taglaltak miatt. Talán éppen ezért, ki tudja, lehet a Rák is egy olyan hely lesz amely hamarosan be fog zárni. Amit jó ha tud az olvasó, hogy jelen pillanatban 2009 tavaszához közeledve Magyarországon, naponta több tucat kocsma, klub és szórakozóhely zár be. Ismétlem. Naponta több tucat, nem hetente, vagy havonta. Menjünk tovább. FankaDeli CD. Nagyon sarkalatos pont. A lemezekből jóformán nem keresek pénzt. Egy-egy lemez után pár száz forint marad meg, ami még egy normális klippre sem elég. Talán feltűnő is lehet ugye, hogy youtubeon hozzávetőlegesen 8 millió kattintás volt eddig FankaDeli videókon, magyarul hazánk egyik legnézettebb előadója vagyok a világhálón és nincs pénzem egy normális klippre. Myspacen szintén hazánk egyik legnézettebb előadója vagyok, és ismétlem, egyetlen normális klippre sincs pénzem, nemhogy többre, ami a normális lenne, hogy mondjuk fél évente legalább egy normális klip. Az összes klippem ilyen sufnituning, vagy nem is klip hanem egy feltöltött képsor. Úgy gondolom ez magáért beszél. Tehát aki FankaDeli lemezt vásárol, az tulajdonképpen egy ízléses névjegykártyát tudhat magáénak, amin keresztül annyival segít valóban, hogy ha minden jól megy akkor le tudom gyártani a következő lemezt. Ez mindennek ugye az alapja. Dehát ez egy normálisan működő világban még bőven a "semmi" kategória. És nekem bizony ezzel be kell érnem, bármilyen jó zenéket csinálunk, és bármilyen tartalom lakja őket, továbbá bármilyen érzéseket váltunk ki sok-sok emberből. Nincs pénz, nincsenek lehetőségek. Tehát a FankaDeli CD vásárlásról ne beszéljünk úgy mintha az egy nagy dolog volna, az kérem szépen egy alap dolog, ahogy továbbra is tartom, hogy mindenki tolvaj aki másolt FankaDeli lemezt hallgat vagy illegálisan letöltött mp3 fájlokat. Az még hagyján, hogy tolvaj, de pont engem lop meg, akit elvileg kedvel. Szóval aki 1500 forintot sajnál a lemezemre, az mehet kukutinyba zabot hegyezni. Namost ennek a fényében úgy gondolom, az, hogy ha a környéken járok és eljön valaki meghallgatni úgy, hogy ott állok a pultnál, kezet lehet velem fogni, lehet dumálni, fényképet csinálni, kérdezni, ölelni, puszizkodni.. szóval ne nyissunk már vitát arról, hogy kinek megtiszteltetés, hogy ott lehet egyáltalán és részese lehet ennek, mert én úgy gondolom, hogy ez egy kölcsönös viszony kellene, hogy legyen. Legalább annyira van értem a közönség mint én a közönségért. Én magam is voltam olyan állásponton, hogy az előadó dominánsabban van a közönségért, de felül kell bírálnom korábbi gondolatom és ki kell javítanom, miszerint mostmár meggyőződésem, hogy teljesen kiegyensúlyozottan kölcsönös viszonyban tud egészségesen működni ez a "játék". Úgyhogy ahogy mondani szokás, "hagyjuk kint a szent teheneket az ajtó" előtt és őszintén, álszentség nélkül örüljünk, hogy egyáltalán láthatjuk a FankaDelit még amíg él, és én meg örülök, hogy ott lehetek, még amíg élek. Ennyire egyszerű. Ez őszinteség semmi más. Nagyon nehéz dolog, de rá kell hangolódnunk. Úgy gondolom ez közös érdek.

"De ez így, ebben a formában nagyon nem korrekt, mert azok után, hogy ősszel többen is jeleztük, hogy rövid volt a műsor, most kifejezetten csalódás volt, hogy két óra alatt lezavartátok ismét."

Csak ismételni tudom magam, kizárólag a cél érdekében, hogy helyre tegyük a dolgokat. Sem én, sem más fellépők nem rabszolgák és nem is bazári majmok. Az én 36 perces szóló reppelésem is bőven több mint amit a helyzet megkívánna és csak az építő közösségi élmény érdekében reppelek ennyit, nem pedig 20 percet és egy "visszát". Én úgy gondolom, hogy innentől ezt jó ha tiszteletben tartjuk egymással szemben, mint, hogy én is tiszteletben tartom ha megtapsolnak és mindent megteszek azért, hogy erre rászolgáljak. Higyje el mindenki, hogy értem miről van szó, a másik oldalról is. Ha nekem volna olyan előadó akit sokat hallgatnék, akkor nyilván én is elnézném órákig. De őszintén remélem, hogy nem kell taglalnom, hogy ez az önzőségnek milyen formája. Amikor a fellépés végén jelezni szoktam, hogy "kész van" a torkom és nincs vissza, akkor mindig mélységesen csalódom azokban akik mégis csak ordibálnak és ennyire nem tartják tiszteletben azt, hogy én "többször is lefutottam a 100 méterem" az elmúlt fél órában, és csak magukra gondolva mint valami udvari bolondot még reppeltetnének hajnalig. Én tudom, hogy azért mert szeretik hallgatni vagy akár velem mint emberrel is szimpatizálnak és ennek örülök is továbbá minden álszentség nélkül, sokszor ez ad erőt és jól esik. De kérem szépen, a valóságot ismét tartsuk szem előtt. Az ember a barátnővel sem masszíroztatja magát addig, amíg szerencsétlen elájul, valamint a nagyival is maximum két mesét mondatunk el, és utána ő is megy aludni. Emberek vagyunk. Legyünk úgy tekintettel egymásra, hogy a tolerancia által ne kevesebbek legyünk, hanem ezzel erősítsük egymást és egymás életét. Szerintem ez fontos volna. Ne durcáskodjunk és elégedetlenkedjünk, mert abból talán soha nem ébredünk fel és "végigpüffögjük" az egész életünk ha nem vigyázunk.

"Szeretném hangsúlyozni: ez nem a fellépők ellen szól! Kicsi G-t, Halott Pénzt, Fankát vagy akárkit lehet szeretni, vagy nem szeretni, de amikről fentebb írtam azok alapvetően szervezői hibák."

Remélem sikerült tisztázni, hogy ez nem így van. Ha 20 perc volna a műsorom a szervezőknek az is jó volna, továbbá nem kötelezhetnének többre. Én önszántamból 36 percben adom ki magamból az aznapi összes energiám. Ez a saját döntésem, az elvárhatónál úgy gondolom fentebb teljesítve. Ismétlem. Szólóban. Nem csapatban, "háttér" mc és segítőtárs nélkül. Teljesen egyedül.

"Nyilván sajnálom, hogy ezt kell írnom, mert sokkal jobban örülnék én is, ha arról kéne áradoznom most, hogy mekkora teltház volt, és micsoda buli, de én sajnos nagyon nem így éltem meg..."

Én úgy éltem meg, hogy a fellépésem alatt nagyon jó hangulat volt, de lehet, hogy nem így van ez. Minden esetre jó ha mindenki utána néz annak, hogy miért is nincs mostanában sehol "teltház". Legalábbis az én információm alapján, a kocsmák, a klubbok és a diszkók egyaránt panganak. Ez pedig nem a kíváncsiság hiánya miatt van és nem is a szervezők hibája. Ez bizony olyan emberek számlájára írható akiknek 9 millió agyilag suta magyar odadobta a saját rabigánk birtoklásának jogát, feladva a magyar nép önrendelkezését. Vagy "észbekapunk" és teszünk ez ellen, magyarul visszavesszük az országunk, vagy pedig "konkretizálódik" a rabszolgasorsunk, nem is olyan sokára. Természetesen, hogy a lehető legkevésbé legyek elfogult magammal szemben, nyilván az általam írtakkal ellentétben akkor velem is baj lehetett, mivel abban a 36 percben, én mindent beleadtam de mégsem tud áradozni róla a hozzászólás írója. Ezek szerint vagy én elrontottam valamit, vagy pedig ő mérte tévesen fel a terepet, hogy mit is kellene várnia tőlem, vagy mire számíthat. Egy viszont amiben biztos vagyok, hogy egy buli minőségét nem az ott lévő emberek mennyisége határozza meg. Ez a szervezők miatt fontos leginkább, hiszen ha legalább nullára nem jönnek ki, akkor következőleg már ilyen "szerényebb" buli sem lesz. Ez amit nagyon kéne látni, és ez az a dolog ami miatt nagyon össze kéne fognunk továbbá megmozdulni és feltápászkodni a fotelekből, mert addig-addig kényelmeskedünk, meg mondogatjuk, hogy "most erre nem mentem el, majd a következőre", amíg már nem lesz következő és ezáltal szörnyű, de ki kell mondani, hogy bizony a közönség fogja tönkretenni, a fellépők, valamint a szervezők munkáját és végsősoron a saját egyik kedvenc szórakozási és kikapcsolódási lehetőségét is. Ahogy a lemezmásolás már tönkretette az igényes borítók, tokok elterjedését, továbbá a jó minőségű klippek létrejöttét gátolja, és nem is úgy tűnik, hogy ebből ki tudjuk kaparni magunkat egyhamar, úgy most ott tartunk 2009-ben, hogy a közönség kezében a hazai hiphop hús-vér oldalának sorsa. Ha lustálkodtok és várjátok a sült galambot, ha otthon ültök és nem jöttök el a bulikba, akkor vége lesz mint a botnak. Nem ilyen látványosan, mintha egy személyben meghalna a magyar hiphop, de egyre többen fel fogják adni a "vele való" foglalkozást és szépen lassan lélektelen "váz" marad utána. Kérem ezen gondolkozzatok el, és tudom nagyon-nagyon nehéz, de legyünk őszinték egymással. Hiába mondja valaki magáról, hogy őszinte ember, mindannyiunknak tanulnunk kell még nagyon sokat az őszinteség fogalmáról és annak használatáról. De enélkül nem fog menni. Döntse el mindenki, hogy akarja e, hogy előre, ne pedig hátrafelé menjünk. Részemről akarom, de nélkületek nem megy.

2009.03.03. 14:37