LEMEZAJÁNLÓ - PRO ÉS KONTRA

A Magyar földre című lemezről jelent meg egyfajta ajánló két magazinban is, illetve bocsánat, több magazinban is, de most ezt a kettőt emelném ki.

A címből könnyen ki lehetett találni, hogy egymással szemben álló gondolatokat olvashatunk a következőkben, de ettől azért jóval több az üzenet. Legalábbis szerintem. A Patrióta magazinban megjelent cikkhez annyi hozzáfűzni valóm lenne, hogy ha cikket írnék valakiről megtanulnám leírni a nevét (FankaDeli), de a mellette felsorakoztatott előadókét is (MC Gőz, Artoscsaba), nem csak azokét akiknek nyalom a popóját. Itt már csak a vicc kedvéért jegyzem meg, hogy "hősünk" által imádott Punnany Massif is Night Child volt anno, de még ennyit sem tud a hiphop történelemből. Minden esetre azoknak a nevét hibátlanul olvashatjuk, akik erőszakot, féktelen drogozást és szexicizmust hirdetnek. Mit is lehet erre mondani. Olcsó? Vagy túl drága... Valamint ha újságíró lennék, biztosan utána néznék, hogy mennyien vannak az általam vizsgált előadó koncertjein és mennyi koncertje van és úgy eleve, milyen jellegű a vele kapcsolatos ezernyi megnyilvánulás, a fórumokban, a youtubeon vagy az itt közzétett levelekben. A kedvenc részem amúgy, amikor a cikk írója, a magyarságtudatot, a gasztronómiai élvezetek ecsetelésével állítja párhuzamba. De talán az is sokat elárul, hogy levelének témáját, vagyis "subjectjét" sem tudta magyarul megfogalmazni. Az, hogy egy magyargyűlölő zsidó reppert (Saiid - Akkezdet Phiai) emel a hazai hiphop királyi trónusára már csak hab a tortán... A kitiltásokkal kapcsolatban pedig, nagyon sajnálatos, hogy egyesek valóban annyira mérsékelt szellemi kondícióval vannak megáldva, hogy nem érik fel ésszel, hogy ami szerintük nem sértő hanem szimpla véleménynyilvánítás, az bizony lehet állatira sértő, alaptalan fröcsögés. Részletesebben nem értékelem a dolgot, hiszen az az olvasó feladata!

Kezdjük az egyszerűbbel! Magyar földre lemezajánló a Barikád Magazinban:

"Késett, korábbra ígérte a regős, de sebaj. Vannak alkotások, amelyekre érdemes várni. Őszinte leszek. Az első számot úgy a felétől könnyek között hallgattam. Három és fél percben megfogalmazni nagyjából a valóságot szinte képtelenség.

„Egy Rockefeller lányban is meggyullad a szenvedély.”

Mit mondjak? Nagyjából benne a világ. Komolyan.

„Amíg nem lesz háború, sajnos új világ sem épül.”

Kegyetlen, de sajnos igaz. És persze most jön a kontra a túloldalról, hogy ez mennyire borzasztó, meg elítélendő, meg szélsőséges…

„Hé idefigyelj zsidó, én nem utállak téged,
hiszen minden fondorlatod a gyűlöletből éled.
Én a keblemre ölellek, gyere, odaadom mindenem,
Ja, már el is vetted basszus, észre sem vettem.
Sajnos dolgoztam, így nem lett időm pénzt is keresni,
de ha rám figyelsz, megtanulhatsz őszintén nevetni!”
…

Ki merte ezt eddig ennyire pontosan? Pár sor, de benne minden.
Nagyon vártam, hogy valami ilyesmit valaki végre...
Hogy valaki őszintén telibe, nem üvöltve, halkan, érthetően. Szemben a hazugságra épült rendszerváltással, szemben minden képmutatással, szemben azokkal a művészekkel, akik inkább gerincüket hajlították a megélhetésért.

FankaDeli, bár ő nem tartja magát annak, költő. És utcagyerek. Hiteles.

„Magyar földre, én a magyarokért futok…”

A dalok nagy részét már ismerhetjük korábbról. Több is hihetetlen gyorsan reflektált az eseményekre, gondoljunk csak a „November 1.”-re, valamint a „Magyar rendőr velünk van” -ra. Gyorsabban reagált, mint a kormány. Ez talán éppen elég kritika. A szerelmi történetben („Sötét erdő”) szintén ott van Magyarország zsákutcája, a valódi kirekesztés. Az, amiről senki sem beszél, mert a mainstream csak a másik előjelet fogadja el.

A címadó „Magyar földre” új változatban talán még inkább szívbe markol. A „Nem alkuszom” talán minden idők legtökéletesebb történelmi dala. Regölése.

Mert annyira keveseknek sikerült akkor is embernek maradni, amikor már megtehetnék, hogy ne vegyenek észre másokat. Annyira, de annyira nehéz úgy egymás szemébe nézni, hogy tényleg ne legyen semmi mögöttes. Igen meg kell tanulni őszintének lenni, megpróbálni nem hazudni, „nem holnaptól, innentől…”

De Feri egyszer azt nyilatkozta, hogy először az emberségtudatot kell megtanulnunk…

Igaz, ahogyan az „Egyszerűen magyar”, amelyben emígyen:

„Sokan nem is értik, mit mond e fura kópé,
pedig egyszerű,Magyarország a magyaroké!”

Talán húsz évvel ezelőtt éppen azért nem is sikerülhetett volna, mert nem lehetett eljuttatni a címzettekhez a leveleket. Most, amikor néhány kattintással összerakható az igazság, végre a valódi művészet is életképes, nemcsak az éppen aktuálisan politikailag korrekt. Több millió kattintás. Normális világban ez óriási hírnevet jelent, itt kirekesztést sok helyről, de visszatalálást a szívekbe, a mélybe, az igazmondó juhász világába.

Emberi.

Magyar.

FankaDeli.

Ja, és a végére egy személyes, amivel ő is zárja: KÖSZÖNÖM.
És, persze mindenki rendelje meg! Nem töltögetni, mert akkor nem lesz klip! Azt pedig mindannyian nagyon várjuk!"

----------------------------------------------------------------

Ez pedig a másik cikk, amely egy levéllel mellékelve érkezett meg. Nem tudom a Patrióta magazin hol és milyen formában jelenik meg, de úgy látszik érdekes dolgoknak ad teret! Ami nem is feltétlenül baj! Íme:

Feladó: Tribe Felvétel címlistába
Címzett: fanka
Dátum: 07/30/2009 06:08 DU
Tárgy: lastone

"Kedves Feri!
Ígérem ez az utolsó megnyilvánulásom veled kapcsolatban (sajnos a
youtube-on valamiért nem mindíg fogad el kommenteket tőlem a videóidhoz,
de sebaj, legalább nem idegesítem fel magam), és ezt is már csak azért
küldöm, hogy tisztában legyél a véleményemmel, minthogy az oldaladról
többszörösen bunkó módszerekkel kitiltottál és nem jelentetted meg az
egyébként teljesen normális hangnemben írt válaszaimat- lehetőséget sem
adva a vélemény nyilvánításra, ezzel egyoldalúvá téve az olvasók számára
a diskurzust. Sokan kiröhögnek, hogy minek foglakozom egyátalán veled,
annyiba sem néznek, de nekem vízöntő lévén megvan az a rossz
tulajdonságom, hiogy marha nagy az igazságérzetem, s ha valami nem
egyenlíti ki egymást (tudod, yin yang meg ilyenek), akkor
aránytalanságok vannak. Márpedig a mi ügyünkben elég nagy aránytalanság
van a te oldaladról, mivel nem adtál platformot védekeznem, így hát a
saját oldalamról zárom le ezt a témát. Biztosíthatlak, hogy soha többet
nem fogsz hallani rólam, már csak azért sem mert jó darabig nem kívánok
foglalkozni a hazai hip-hop-al , mert belefáradtam már csak figyelemmel
is követni ezt a sok gyerekes, arcoskodó megmondósdit, okoskodást meg a
túlértékelt produikciókat. Január óta szinti billentyű nem volt a kezem
alatt, ismét verseket meg novellákat írok, és azt hiszem küldök is majd
neked az év végén megjelenő kötetemből, mert (és most komolyan) kíváncsi
vagyok arra, hogy mennyire tudod magadévá tenni - hiszen zenénkben és
mondanivalónkban elég távol álltunk egymástól- talán ezt jobban
értékeled. Mindazonáltal nem tudtam nem megírni ezt a cikket, hogy egy
kis revansot vegyek rajtad, de nem azért írtam olyanra, amilyen lett,
hogy mindenképp lehúzzalak: egyszerűen tényleg így gondolom, pedig
lehetne ez másként is, csak hát az ember jelleme nagyrészt befolyásolja
a zenéjét, ezért ez így alakult.

További szép ország építést!"

Ez pedig a mellékelt fájl tartalma:

"Fonnyadt Saláta
avagy
Fankadeli - Magyar Földre Lemezajánló (?)

Megmondom őszintén kevés megjelenést vártam mostanában annyira, mint Fankadeli új lemezét, hiszen az utóbbi másfél évben a személyét és munkásságát övező, igencsak vegyes érzelmeket keltő zűrzavar alapos indokot szolgáltatott arra, hogy valami értékelhetőt tegyen le a magyar hip-hop asztalára. Sajnos nem sikerült.
Ehelyett egy olyan albummal örvendeztette meg leginkább tizenéves valamint politikai identitászavarral küszködő idősebb rajongóit, amelyet jómagam, a műfajban való 15 évnyi tevékenykedés után meglehetősen kiábrándítónak tartok, s többek között az ilyen termések miatt érzem úgy hogy a hazai hip-hop kifulladt, önmagát ismétli és boldog – boldogtalan öncélú játékszerévé vált. Feri lemeze legalább is kiváló példa erre, így hát nem is csodálkozom, hogy már vagy fél éve nemigen hallgatok magyar rap zenét. Bő másfél évvel ezelőtt például az általa üzemeltetett, sokak által ismert Salátamagazin weboldalán külön menüpontot hozott létre „Rapháború” címen, ahová az óta is szorgosan gyűjti azokat az írásokat, amelyek az ő vélt és időnként valós sérelmeit tartalmazzák. Olyan kisebb méretű összeesküvés elméletek ezek, melyeken eleinte mosolyogtunk, ma már viszont túlzásnak érezzük. Feri egyébként nagyon szeret véleményt mondani bármiről, viszont ha vesszük a fáradtságot és végigolvassuk terjedelmes blog bejegyzéseit, akkor gyakran támad olyan érzésünk, hogy indokai mondvacsináltak, és nem egyszer a paranoia határát súrolgatják. Egyébként szándékosan használom becses keresztnevét, hiszen ő maga is számtalanszor teszi ezt egy-egy dalban, ami számomra ilyen szinten már zavaró A „Rapháború” pedig tovább szedi áldozatait. Legalább is részéről, hiszen nemrég kijelentette, hogy a „harcot nem adják fel”, és úgymond meg fogják változtatni a hazai undergroundban uralkodó, az „kábítószerekről és a szexről” szóló mentalitást, a jelenlegi hip-hop elit által képviselt hozzáállás pedig „össze fog omlani”. Ezzel egyben el is ismeri, hogy ő nem tartozik az „elitbe”, és érezhetően nem képes feldolgozni, hogy fakó népszerűsége más okokban keresendő, mint szakmabeli nagyszerűsége. Az elmúlt évben hihetetlen energiákat fektetett abba, hogy az „ellenoldal” bármely lépését a maga javára fordítsa, kivesézze – igaz mostanában inkább csak szélsőséges politikai véleményét próbálja ráerőltetni a fogékony hallgatóságra, miközben pont arról beszél, hogy milyen káros a hazai rap előadók erőszakot hirdető szövegvilága. Ha csak fele ennyi energiát fektetne tehetsége gondozására, lemezeinek középszerűségének javítására, vagy szövegtechnikájának sok-sok olvasás által történő fejlesztésére, már jól jártunk volna. De az egyre inkább bohózattá váló színjátékban ő az egyik főszereplő, mely érezhetően jót tesz karrierjének. Feriben egyébként is nagyra duzzadt a megváltástudat, ám sajnos mára jórészt, az egyenlőre még csak B kategóriás „katonák” maradtak mellette, (tisztelet a kivételnek) akiknek jócskán fejlesztésre szoruló „egyen rap-technikájával” bizony badarság háborúba vonulni. Noha néhány éve még az általa alapított Nightchild kiadó szép reményekkel startolt, maga köré gyűjtve a már akkor is nívósnak számító jó néhány hazai underground előadót, sajnálatos módon a kezdeti lelkesedés számos, azóta sem teljesen tisztázott nézeteltérés miatt, az előadók és a „kiadófőnök” között – lelohadt. Így hát a Nightchild soraiból szépen sorban szállingóztak hazafelé a jól csengő nevek, s mára igen terjedelmesre duzzadt a vele hadban állók listája: Siska Finuccsi, ArtosCsaba, Riddler, TM, Mc Gőz, stb.
Ennek okait valószínűleg csak az érintett felek tudhatják igazán, mindenesetre erősen érezhető a Fankadeli által kreált disszonancia, hiszen az óta is számos más előadót „betámadott”, ( a zsenialitás határait már - már felülről súroló Punnany Massif vagy a AKKezdet Phiai soraiban álló Said bekóstolása már egyenesen mosolyra sem fakaszt) olyan indokokkal, amelyek leginkább a személyes meggyőződéseihez köthetők, nem pedig szakmai szempontokhoz. Bizony, Feri (megpróbálom én is minél többször leírni) sajnálatos módon aktivizálta magát politikai téren is, manapság épp nemzeti színűre stilizált pólókat árul az oldalán, aki pedig nem ért egyet a nagy divatnak örvendő hazafiaskodással, az szerinte egyenesen hazaáruló. Mindenki látja, hogy mi a helyzet az országban, de aki mégsem annak Feri majd most jól felnyitja a szemét Azt hiszem, észre sem veszi, hogy ő is ugyanúgy meg van vezetve, mint ahogy azt ő hiszi másokról. Úgy érzem, az ember nem attól lesz hazafi, hogy kokárdában, vagy trikolor nagymagyaros pólóban rohangál székházakat gyújtogatni, vagy zenész lévén különböző kétes kilétű szervezeteknek indulókat ír. Magyar betegség. Mármint túlzásba vinni valamit. És úgy érzem Feri ezzel a lemezzel, meg az elmúlt másfél élves tevékenységével túlzásba vitte önmagát, és érezhető, hogy behúzta őt is az információburjánzásból fakadó tanácstalanság, mely beszűkült, egyoldalú nézőpontok kialakulásához vezet..
Én is szeretem a népi hagyományokat: a szolnoki Gulyás Fesztiválon, ha tehetem minden évben ott vagyok, tavaly nyáron a zalakarosi nyaralásomon pedig négy napig csak csülkös bablevest ettem, tesztelve a számos vendéglátóegységet, és a négy éves fiamnak is már a Kolompos együttes a kedvence. Pár hete pedig a Gyulai Pálinkafeszten tobzódtam, most hétvégén meg bejártam a Hortobágyot (tényleg) - de ettől még nem akarom megváltani a magyarságot, és bár másként gondolkodom, nem is tudom, szélsőségekhez pedig nem csatlakozom csak azért, hogy céljaimat elérjem. Nos, Feri megpróbálja. Az új lemez is nagyjából erről szól, már a címe is sokat sejtet, de igazából nem is várhattunk más folyamodványt az előzetes történések alapján. Kár, hogy nem jött össze a megjelenés március 15.-re, - az lett volna a nagy szám, én vártam is. De úgy látszik Feri későn kapcsolt, vagy nem jött össze a pénz. Jut eszembe: pénz. Számomra az is elég disszonáns, hogy a Saláta új szerverére a felhasználókon és rajongókon keresztül kunyerál némi pénzt, miközben politikai nézeteivel folyamatosan tömi ugyanezen közeg fejét. Hiába, a cél szentesíti az eszközt. Úgy gondolom, ennek nem itt lenne a helye. És még ő beszél arról, hogy mennyire befolyásolhatóak a mai fiatalok, akik ha meghallgatnak egy Bloose Broavaz kiadványt, mennyire rossz irányba terelődhetnek. A szűklátókörűség totális: aki kicsit is liberálisan gondolkodik, abból vagy meleg lesz vagy gonosz marihuána fogyasztó. Persze a sör / bor kombó közben folyhat nyugodtan, Feri itt oknak véli az eszközt. Pihekönnyű szökkenés a ló másik oldalára. Mivel hősünk már nagyjából minden hazai előadóval összeveszett, aki számít, azért szinte egyedül kell megbirkóznia a magyarság ügyét taglaló témákkal. Olyan fajsúlyos kifejezések hangzanak el ezen az albumon is, mint forradalom, szabadság, haza, áruló, hazaáruló, na és persze azokért is szól pár szót, akik a vérünket ontották értünk. Az egész nagyon tömény és szájbarágós, buzdító jellegű, miközben jó lelkű, kedveskedő utcagyerek előadásának van álcázva, ami már önmagában is visszatetsző. Aki ismeri Feri előadásmódját, annak mondanom sem kell, hogy most sem fogunk szívrohamot kapni a produkciót illetően, hacsak be nem sokallunk közben a dogmatikus ürességtől. Feri szépen lassan, és érthetően (ez legyen a javára írva) beszél, mint mindig, ugyanakkor nem beszél semmiről, vagy legalább is nem tudni, mi lenne a megnyugató megoldás számára: forradalom? Meg sem lepődnék. Az a legrosszabb ezen a lemezen, hogy nem érhet semmilyen váratlan fordulat vagy meglepetés. Elindul egy dal, a kezdő hangok szépen és középszerűen fel is vannak vezetve, aztán előre kiszámíthatóan megszólal az előadó is, akinek képzettsége érezhetően fikarcnyit sem fejlődött az évek alatt. Sablon, sablon hátán, mi meg majdnem bealszunk, és az ehhez társuló fontoskodás csak álszentté teszi a produkciót. Az alapmentalitás, miszerint, „aki nem ért velem egyet, az ne szólaljon meg”, szembetűnően megnyilvánul a Salátamagazin weboldalának fórumán, ahonnan is már több száz véleményt nyilvánító olvasót tiltott ki barátunk, amennyiben az nem értett egyet az elveivel. Pedig másféle véleménye mindenkinek lehet, többek között pont a fórumok azok a helyek, ahol az emberek ezt megvitathatják, és itt a „vita” szón van a hangsúly - Feri azonban ezt nem tűri (Hányadiknál járok, számolja valaki?)
Lehet, hogy tényleg inkább politizálnia kellene, ha már a rappeléshez ennyire nem ért, hiszen a szövegek ötletességben és frappánságban messze alulmúlja kollégáit. Tény, hogy a hazai hip-hopban jelenleg uralkodó kiskirályok szintén nem fedhetetlenek, és gyakran többet képzelnek magukról, mint amit tudnak (lásd: „C.J.-Ismerd meg Ep 2009”, Killakikitt-”Ne sz@ra@kodj 2009”, vagy „Hősök vs Barbárfivérek” és még vagy féltucat friss lemez). Ám míg náluk inkább az a zavaró, hogy nem kevés tehetségüket öntömjénezésre, és az olyan negatív kicsengésű felületek gyártására pazarolják el, mint ami a Feri félék által könnyedén betámadható - addig Fankánál a tehetség megléte is megkérdőjelezhető.
Az „éppen, hogy valami szól hátul” zenékről meg ne is beszéljünk. Én vagyok süket, vagy tényleg majdnem minden dalban elcsépelt zongoradallamokat hallok? Ilyet már öt évvel ezelőtt is ciki volt gyártani, és nagyjából két- három órás zeneszerkesztési tudást vesz igénybe. Néha persze az egyszerűség célravezetőbb, itt úgyis csak támaszkodási talaj kell a fontos szövegeknek. De ha Mr. Hazafi nem ragadna bele saját dogmáinak pocsojájába, talán nem lenne csodálkozás, ha a vártnál kevesebben mennek el a soron következő koncertjére. De persze mindent meg lehet magyarázni vagy négy oldalon keresztül a blogunkban. Hát most nekem is sikerült dupla annyit írnom, mint általában szoktam. Úgy látszik, ragadós.
Röviden összegezve ezt a szokatlanul hosszúra nyúlt lemezkritikát, azt mondhatnám, hogy ez a saláta sajnos megfonnyadt, sokan pedig értetlenül állunk a felett, hogy egyesek még így is megzabálják. Rovatom lemezajánlóként szokott felbukkanni az elektronikus írótérben, ám ezúttal úgy érzem jogosan tettem kérdőjelet a szó mögé. Ez most kivételesen egy lemez nem – ajánló lett, mivel szívem szerint inkább senkinek nem ajánlanám, hogy hallgassa meg Feri új lemezét, itt a „rezervátumban”.

Tribe
Patrióta Magazin, 2009 Augusztus"

2009.07.31. 11:25