FURCSA SZÜLŐK

Egy srác levele: "Szervusz! Nem tudom igazából, hogy miért írok, lehet, hogy el sem küldöm ezt a levelet."

"Ennyi erővel a blogba is írhatnék, meghallgatni az is meg tud, de talán reményt várok naívan. Tényleg nemtudom...

Alapjában véve optimista vagyok, aki mosolyog a világra, bár régebbi levelem, amikor tereltem a barátaimat, hogy ne a kezeiket vagdossák depressziójukba... hát végülis mondhatni, hogy optimista vagyok, mert a helyzet csak romlik, de én nem adom fel. Ha feladom se lesz jobb, akkor meg minek. Győrben élek, 21 éves pályakezdő munkanélküli vagyok (micsoda szöveg, beillene egy önéletrajzba).
Lett egy barátnőm, Ő tartja bennem a lelket két hónapja, és ezért is keserít el, hogy a szüleim, akiknek támogatni kellene elvileg, hetek óta azzal ülnek a nyakamon, hogy tanuljak angolt. Visszakérdeztem, hogy "miért?". "Emigrálj amíg lehet, minél messzebb innen... hagyd el ezt a kurva országot, mert soha a büdös életbe nem lesz jobb". Szóval őseim támogatnak a jövendő életemben is :).
Ettől a pillanattól kezdve állok úgy a dolgokhoz, hogyha az utcára kell menni, akkor kimegyek... Hogy nekem is lehessen családom, Magyar gyermekem, aki büszke az országára, házam a határon belül, és ne kelljen elhagynom az országot.

Ennyit szerettem volna így röviden, és mégiscsak elküldöm a levelet :).

Kitartást Neked is mindenhez."

2009.08.05. 15:04