EGY (NAGYON FIATAL) OLVASÓI LEVÉL

"Tisztelt Kőházy Ferenc! Az utóbbi időben velem történt, illetve általam látott dolgok késztettek arra, hogy kézbe vegyem az elektronikus tollat és megírjam ezt levelet."

"Ha esetleg a történet közben ide-oda ugrálnék, azt bocsásd meg, mert amit most itt látsz 3 napom munkája. Nehezen tudtam megtalálni a szavakat. És ez biztos hogy csak számomra megdöbbentő, mindenki másnak elfogadott. (Remélem nem.)
Én 2005-ben hallgattam először számaid,elsősorban a Suhancos Békét c. számát. Ez számomra hatalmas újítást hozott. Eddig ugyanis nagyon stresszes és idegesítő életet éltem. Ez alatt azt értsd hogy gyakorlatilag minden apróságon felkaptam a vizet és mindenen aggódtam. Addig is mondták nekem, hogy túl korán fogok meghalni.
Tudom, hogy ez a számotok a „hip-hop háborúzásról” szól, de mégis valahogy át tudtam ültetni a saját világomba. Ahogy te is mondod, hogy 30 évesen szívinfarktusban kinyúlsz, hát ez várt rám. És ahogy folytatod hozta az egész lényegét számomra „Le van szarva a stressz ,a gyűlölet, a hatalom, a karóra”.
Attól a pillanattól fogva, elkezdtem más szemmel nézni a világot. Azóta büszkén elmondhatom, hogy a vérnyomásom nem ment 120 fölé. Sokkal higgadtabban, lassabban fogok hozzá mindenhez és így is nézem mások cselekedeteit.
A lakóhelyem környékén van egy sportpálya és oda szoktak gyülekezni délutánonként a környékbeli kortársaim.
Mondanom se kell, hogy akárhányszor elmegyek arra, mindig azt látom hogy isznak, dohányoznak, füveznek. Közöttük van egy-két ismerősöm is és ez nagyon elszomorító.
Nem jönnek rá, hogy meg fognak halni idő előtt. Ilyen idős korban elkezdeni, inni, dohányozni stb. nem normális és nem egészséges. Csak, hogy tudd, jövőre töltöm be a 17-et, szóval el lehet képzelni a többi szereplő életkorát. Én pedig a háttérben vagyok és csak hallgatok és nézem hogyan teszik tönkre az életüket.
Persze erre lehet mondani, hogy csak egyszer élünk, valamibe meg kell halni stb., de nem mindegy hogy töltjük ki azt az időt amit halálunkig kaptunk. Nem mindegy hogy 30 vagy 70 évig élünk. És itt megint jöhet a magyarázkodás hogy elüthet egy autó, lelőnek stb. De van amit mi is megtehetünk és van amit nem. Az, hogy véletlenül elüt egy autó, az ellen nem lehet tenni. De más hülyeségekkel ne sürgessük azt, ami ígyis-úgyis el fog jönni.
Próbáltam már ez ellen tenni. Először csak beszéltem, aztán elkezdtem mondani hogy nézegessék a Salátamagazint, a www-fankadeli-hu-t. De mi lett a vége?
Az, hogy elküldtek, mert hogy nekik nem kell segítség, ők hagy döntsenek az életükről stb.
Ez volt egy.
Kettő, miért ilyet hallgatok, hallgassak sokkal jobb amerikai, külföldi reppet, amibe úgy be vannak lőve hogy azt se tudják hogy hol vannak.
Három hogy te csicska vagy, gyáva vagy, anyuci kicsi fia, mert hogy én nem csinálom, én nem próbálom ki.
Az elsővel még valahogy tényleg egyet tudok érteni, hogy milyen alapon szólok bele az életükbe, de én valahogy nem tudom azt végignézni hogy ilyen felelőtlenül eldobják, azt amit Istentől kaptak.
És sajnos sokan csak a társaság miatt mennek bele, mert ne tűnjön gyengébbnek, félénkebbnek. És ez miért van? Mert nincs elég akarat ereje, hogy azt mondja nem, vagy elmenni onnan.
(Ehhez az egész részhez csak annyit fűznék hozzá, hogy van aki hamarabb rájön hogy tönkreteszi magát[idetartozik az is aki el se kezdi], van aki később, de előbb-utóbb rá kell jönnie, különben ott nagy problémák lesznek később.)
Én sose akartam atomfizikus, csillagász és egyéb tudós lenni. Én csak egy rendes, becsületes munkát akarok ,amiből meg tudok élni. Én azért tanulok.
Tanulni?! Hát te hülye vagy, te beteg, nem vagy normális, stréber stb.stb.
Ja, hogy most már olyan világban élünk, ahol ha valaki tanul és gondol a jövőjére az már stréber. Úristen!
És ezt nem csak nekem mondták, másnak is.
Mert tényleg, mennyivel egyszerűbb gépezni (nulla értelemmel időt eltölteni egy virtuális játék felett), lemenni, hülyéskedni. Én nem azt mondom, hogy nem hülyéskedem, mert az mindig kell, de az, hogy egyfolytában és tanulás nélkül, az számomra furcsa.
Vannak nálam sokkal rosszabb anyagi körülmények között élők (nem mintha én olyan gazdag lennék), akik rájöttek, hogy ahhoz, hogy kiemelkedjenek, tanulni kell. Nem mindig sikerül, de azért próbálkoznak és az már magában nagyon dicséretes. Akinek pedig lenne rá lehetőség ,azt vagy nem érdekli, vagy megelégszik azzal ami most van.
Van olyan haverom, hogy mindennap 3 óra edzése van és mégis tanul rendesen és inkább akkor kevesebbet ül a tévé előtt (ilyen műsorok melett, mint a mónika show (az utóbbi időkben a legnagyobb mocsok amivel még fertőzhetik a televizíót és az emberek agyát) nem is nehéz, vagy akkor kevesebb időt tölt a számítógép előtt. Azért mert ő már rájött hogy saját maga jövőjét saját magának kell megalapozni.

A magyarság. Igen, az utóbbi időben, ezzel is problémáznak, hogy „én annyira magyar vagyok”.
Igen? Már ez is gond. Sajnos, ezek szerint igen. Pedig nem szabadott volna hogy ideáig eljussunk. Mert ok 5 számmal nagyobb farmerrel meg pólóval azt a „fene jó” Nyugatot és Amerikát majmolják. Ehhez csak gratulálni tudok csak. (Szerencsére azonban egyre több amerikai zenész jön rá hogy náluk valami nagyon nincs rendben). De ettől függetlenül, nagyon hangosan magyarázzak(komolyan), hogy ők annyira hagyományőrző magyarok, meg fúj,Amerika stb. Azt hiszem ezt hívják kétszínűségnek. Ámbár lehet hogy a drogok elvették az ítélőképességüket.

És a végére egy-két idézet tőlük,amit rám mondtak:
„Te hungarista!”(Ezek szerint olyan már nincs hogy magyar ember, csak olyan hogy hungarista)

„Te csicska,gyáva,stréber!” (Ehhez nincs mit hozzáfűznöm)

„Büszke vagy magadra,hogy ilyen zenéket hallgatsz?” (Igen,büszke vagyok.)

Azonban a végére egy kis jó hír: Egyre több ember jön rá a környezetemből, hogy ez így nem mehet tovább és hogy igazad van, akármilyen témában.

Egyre több ember tér meg.
További jó munkát.
Maradok tisztelettel: xy"

2009.06.22. 20:52