A SZEGEDI POFON

Kedves olvasók! Hónapok óta nem pihentem ki magam, és hetek óta nem aludtam rendesen. Most értem haza Szegedről. Folyamatosan nagyon fáradt és beteg vagyok, ezért megpróbálom tényleg csak dióhéjban leírni a történet lényegi részét.

Sokan tudják, hogy a FankaDeli fellépések végén egy ideje elénekeljük a himnuszt. A himnusz éneklése közben megpillantottam egy srácot, aki cirka 50 méterről, a bárpulttól, folyamatosan azt a bizonyos nemzetközi jelet mutatta. Nem tagadom, hogy felbosszantott a jelenet, hiszen himnusz előtt és után is temérdek idő van véleményt nyilvánítani, amivel nincs is semmi gond, de a himnusz alatt úgy gondolom legyen szíves mindenki vigyázzban állni. Csak a bézbólsapkákat láttam, nem tudtam kivenni az illető karakterét egészen pontosan. Ahogy vége lett a himnusznak, leugrottam a színpadról és elindultam a bárpult, vagyis a bézbólsapkák irányába. Útközben Filó vállát megkopogtattam és odaszóltam, hogy jöjjön velem, ha esetleg úgy adódik, hogy a fejem rúgják a földön, legalább valami ismerős legyen a közelben. Mivel rohamléptekkel haladtam Filó nagyon lemaradt. Ott termettem a srácoknál és megkérdeztem, hogy "jól láttam e, hogy valaki a himnusz alatt mutogat". Erre egy tőlem egy fejjel magasabb korábban más reppbulikban már látott srác, büszkén vágta oda, hogy "igen ő". Odaléptem hozzá és emlékeim szerint nem bunkó hangnemben, de felemelt hangon és határozottan megkérdeztem tőle, hogy "normális e, hogy így viselkedik". Semmi válasz nem érkezett kérdésemre, pedig számítottam valami minimális átgondolásra, vagy bűnbánásra, hogy talán ezt mégsem kellett volna. Még kétszer megkérdeztem egymás után és még mindig semmi válasz nem hangzott el, mire negyedjére egy igencsak csattanósra sikeredett pofont kapott. Semmiféle ellenállást nem tanúsított ezek után. Egy barátja lépett elém és nekem egy barátom lépett elé. Fél percet álldogáltam ott, hogy megnyugodjak és odaszóltam, hogy "ezt a himnuszért kaptad". A barátja jött a szokásos hülye dumával, hogy "nyugodjak meg", de természetesen határozottan jeleztem irányában, hogy "nyugodt vagyok semmi bajom". Elsétáltam és utánam szólt a pofon tulajdonosa, hogy "beszéljük meg ezt a dolgot", mire visszaszóltam, hogy "nincs erről mit beszélni". A buli szervezőihez léptem és felvettem a kabátom, majd elindultam kifelé, a kijárat irányába. Az emberem ott állt a kidobók mellett és még egyszer azt mondta, hogy "beszéljük meg", mire én azt mondtam, hogy "nincs ezen mit beszélni, majd a jó Istennel beszéld meg, hogy hogyan viselkedsz". Elhaladtam a kidobók mellett, amit emberünk megvárt és mikor már 2 kidobó valamint 5 méter volt köztünk akkor utánam ordított, hogy "nem a himnusznak szólt, hanem neked te hungarista köcsög". Erre felém fordult az egyik kidobó és megkérdezte, hogy "mi történt", mire én mondtam, hogy "semmi különös, csak mutogatott a himnusz közben és kapott egy pofont". Jóéjszakát kívántunk és távoztunk a helyszínről. Ez történt Szegeden ma este a fellépés után közvetlenül. Sem több, sem kevesebb.

Aki ismer tudja, hogy nem vagyok egy erőszakos ember. Egy rendezvényen én magam is azt mondom, hogy nem szabad felülni a vélt és valós provokátorok munkájának. De fiatalok közt, azért embereljük már meg magunkat, ha szól a himnusz. Előtte utána lehet anyázni, mutogatni bármit. Csak amíg a himnusz szól addig ne. Ezért természetesen vállalom az általam adományozott pofont és nem is bánom. Semmilyen elvemmel és gondolatommal nem ellenkezik sőt, hogy teljesen őszinte legyek nem titkolt szándékom az események után, hogy talán ha apró, de azért mégiscsak példa lehet. Kicsi mutogatásért a himnusz alatt, kis csattanós pofon jár, majd meglátjuk, hogy országeladásért meg mi jár. Ez rajtunk múlik. Magyarokon. Felejtsük el végre, hogy mindent békésen akarunk rendezni. Ez valami újkori elmebetegség. Aki rászolgált az kapja meg a pofonját. Ha én rászolgálok majd én is megkapom. Egy harcos nép vagyunk. Tessék felébredni. Vonatkozik ez fiúkra, lányokra, idősekre és fiatalokra egyaránt.

2009.03.21. 04:25