A LEVÉL EREI ÉS BUSTA ZSOLTI

Talán volt már valami olyasmi kijelentésem, hogy többet nem írok a hazai hiphoppról. Rémlik valami ilyesmi. Vagy csak a hiphop-háborúról, nem emlékszem pontosan.

Hát jó nagy hülyeség lenne ha tartanám magam ehhez, hiszen be kell látnom, hogy életem nagy része ennek a külön kis "világnak" a berkein belül zajlik és fontos megjegyeznem ha még nem tettem eddig elégszer, hogy ez egy nagyon érdekes világ. Nagyjából minden megtalálható benne kicsiben, ami felnagyítva az egész világ szabályrendszerét személyesíti meg. Éppen ma délelőtt néztem a Bedlam Records "tévéjében" egy fókuszos Papa Jo riportot melynek a végén olyan kijelentések hangzanak el a narrátor szájából, hogy az valami egészen elképesztő... és itt megszakad a gondolat, hiszen számomra nem elképesztő, csak azok számára, akik még "frissek". Én a tanulságok szempontjából már aszalt szilva vagyok, nem nagyon van olyan dolog, amin csodálkoznék. Persze ez nem sajátosság nálam, hiszen előbb utóbb mindenki eljut erre a szintre. Hiszen ez a céljuk velünk a nagyvilágban is, hogy minél előbb kiégjünk és még csak ne is csodálkozzunk el az egyre gusztustalanabb módszereken ahogy kizsákmányolnak minket. Mivel ha elcsodálkoznánk rajta, akkor tudatossá válna bennünk, hogy mi történik körülöttünk és ne adj Isten egy szép napon még a tettek mezejére lépnénk. Na igen. Szóval a hiphop elvileg a lázadás lenne, és nem kevesebb mint 5 év alatt a legnagyobb puha-hinta-divattá vált Magyarországon. Mást sajnos nem tudok megállapítani. Ahogy az elején írtam, egy igazán érdekes világ, melyről sok könyvet lehetne írni, ármány és szerelem alapon. A hiphop bizony a lázadás megtestesítése helyett egy kopírozott puha birkavilággá vált, ahol ugyanúgy áll a srácokon a sapka, ugyanazokat a számokat hallgatják és ugyanúgy bégetik azt a sok butaságot, amit a szájukba adtak. Persze lehet ezt tudni, minden lázadó dolog a lázadás elfolytásához kell, hogy vezessen, abban az esetben ha nyernek a lázadók és az eszme önnön magához képest, túlnő önmagán. Na ez most kínai volt mi? Nagyon egyszerű pedig. Lássuk be, már ha olvassa ezt az írást valamelyik pályatársam a 90-es évek végéről, hogy nyertünk. Bizony a maroknyi fővel üzemelő hiphop bulik, a másolt kazetták, kézzel készített pólók és a magnó beépített mikrofonával készített demók, később a sound blaster live kártyákkal maszterelt zenék különös világa nyert. Győzedelmeskedtünk esküdt ellenségünk a "pop-műanyag" világ felett. De ennek a győzelemnek bizony súlyos ára van. Súlyos árat kell fizetünk azért, hogy mi is belekóstolhassunk azokba a dolgokba, melyeket valami szörnyűségként állítottunk be hosszú éveken át. Bizony. A legjobb példákat nyilván a saját pályafutásomból (vagy inkább ámokfutásomból) tudom meríteni. Hiszen amíg egyesek nem voltak ismertek, addig én voltam a szemét, hogy én száz lemezt eladok és biztos tele vagyok pénzzel és a többi. Most, hogy egyesek tízszer annyi lemezt adnak el dupla áron mint én, egy szót sem lehet rájuk szólni, hiszen állítólag ők megérdemlik. Ugye milyen érdekes ez. Sok írásomon és dalomon keresztül érzékeltettem már, hogy a szimpátia milyen érdekes mintáit szüli a részrehajlásnak és a szimpátiának. Sajnos, amíg nem tud az emberiség ezen túllépni, nem is fogják egymást élni hagyni az emberek. Na de ebbe ne is menjünk bele, mert ez a téma messze van, ahhoz képest, amiről most írni szeretnék. A hiphop 2009-ben sajnos a lázadás ellentétévé vált és ezt mi tettük vele, akik nyertünk. Animal Cannibals, Sub Bass Monster, MC Gőz, Bankos, Norba, NKS, Akkezdet Phiai, Hősök, Siska, Tibbah és még sokan mások. Mi, akiknek klippjei és ismert dalai vannak. Elég csak ránézni a myspace adatokra és a youtube kattintás számlálóira. Hihetetlen számok vannak néhol. Bizony kétvállra fektettük tíz év alatt a popszakmát. Nem is csoda, hiszen amit műveltek az valóban botrányos volt és a mai napig is botrányosan gyenge, de nem tudtunk élni a győzelemmel. Hogy mire akarok kilyukadni? Arra, hogy mi ugyanúgy robotokat gyártunk, mint azok akiket hajdanán egy természetes lázadásból fakadóan, kamasz fejjel jól kivehetően "leszóltunk" és a többi és a többi. Egy fokkal sem vagyunk jobbak. Sőt szerintem még rosszabbak vagyunk, de erre majd később kitérek még. Már rögtön itt megszólalhat sokakban egy hang, hogy ugyan Feri, a te baromságod és világfájdalmad ne mosd össze az én kedvenc előadómmal, ne is említsd magatokat egy lapon. Pedig ha valaki igazán belenéz a tükörbe, akkor láthatja, hogy én vagyok a legkisebb lúdas ebben a játékban, de a felelősség alól én sem szeretném kivonni magam. Persze ha végignézek egy-egy koncerten, akkor megnyugszom, hiszen a kriminálhoz és a vákumhoz vagy éppen a hősökhöz köthető koncerteken valóban emberi roncsok tobzódnak és ahhoz képest egy fankadeli vagy suhancos buli tényleg lélekemelő vagy éppen lélekélesztő. Amit a mai napig sokan önhibájukon kívül puszta tudatlanságból és a nevelés hiánya miatt félreértenek, mások pedig direkt félre akarnak magyarázni velem kapcsolatbna az az, hogy én ezeket a srácokat soha egy pillanatig nem bántottam és a jövőben sem áll szándékomban. Ők az elszenvedői annak, amiért a hiphop-elit a felelős. Na igen. Sok helyen úgy emlegetem, hogy én a hiphop eliten kívül álló ember vagyok, de lássuk be, hogy ennek csak egy ilyen romantikus szimbolikája van, hiszen én magam is bele tartozom a hiphop elitbe ha tetszik ha nem, a számok alapján. Pedig tényleg nincs ott olyan ember, akivel szívesen szívnék egy levegőt, sem egy cellában, sem egy vip helyiségben, sem a pultnál. Ezzel persze semmi gond nem volna, ha pusztán szimpátia kérdése lenne, de sajnos nem az. Ami az alapvető különbség egy hallgató és egy előadó között az a felelősség. Egy hallgató ebben a játékban csak áldozat lehet, méghozzá rögtön attól a pillanattól kezdve, hogy tartozni szeretne a kedvenc előadója táborába és bizony ott egyértelműen érződik, hogy ciki aki nem szív és ciki aki nem úgy beszél, hogy ömöljön a szájából a vetőmag és a többi. Erre már kitértem több helyen is, hogy bizony az "eszesebbjének" szem előtt kellene tartani, hogy kamaszokra nem lehet haragudni. Egyik sem jobb és rosszabb a másiknál. Lehet skinhead, emós, szívós-hiphoppos, alteres és még sorolhatnám az ezer példát. Akármilyen lehet. Tartozni szeretne valahová és oda csak úgy kerülhet be, ha úgy viselkedik, úgy beszél és valahol úgy is gondolkodik mint a többiek. Ez éppen elég baj nekik, akik ebben benne vannak és mi akik kívülállóként még cseszegetjük őket, csak annyit érünk el, hogy önvédelemből méginkább befelé fordulnak és elmerülnek a raszta-hajban, a félrefésült hajban, vagy a terepszínű nadrágban vagy éppen a szívós hiphoppban. Amiről én beszélek az az, hogy lehet másképpen is csinálni, lehet másképpen is élni, de jelen pillanatban a legtöbb a pofáját járató felnőtt ember csak össze vissza pofázik álszent módon. Ettől szebben már tényleg nem tudom megfogalmazni, mivel a valóság még szörnyebben hangzik, de nem azért ültem ide le, hogy nagyot mondjak. Már odáig jutottunk, hogy a kamaszokat cseszegetjük a világ bajaival, amit a felnőttek maguknak csináltak és tovább adnak mindig a következő generációnak. Ebből következik, hogy a most halálra cseszegetett kamaszok majd az utánuk jövő kamaszokat is halálra fogják cseszegetni. Nagyjából azon az elven alapszik ez, hogy ha engem szivattak a seregben majd én is jól megszivatom a zöldfülűeket, mondván ez így szokás, ez egy rituálé. Még el is hisszük. Na persze a sereg más, hiszen ott azért alázzák meg az embert, mert alapvető pszihológiai követelmény egy katonánál, hogy érezze, hogy ő "csak" egy katona és parancsra meg kell halni. A hétköznapi érzékeket el kell pusztítani benne és egy egészen másfajta szabályrendszer alapján kell nevelni pár hónapig. Persze az az igazság, hogy a jelenlegi élet a nagyvilágban, mármint a felénk eső részén, az úgynevezett európai civilázcióban, nem sokban különbözik ettől. Úgy nőnek fel a gyerekek, hogy a jelenlegi szülők generáció kevés kivétellel, konkrétan úgy nevelik őket, hogy az élet számlákat befizetni, hiteleket törleszteni és 2 hétre elmenni valahova nyáron. Erre rendezkedtek ők is be, mármint szellemi szinten és ezt adják tovább. Nem csoda ha ezt egy hozzájuk képest negyed annyira sem sérült lélek, vagyis egy fiatal elutasítja és gyomorforgatónak tartja. Ha nem is tudja konkrétan megfogalmazni, de kívülről egyértelmű jeleit adja annak, hogy a szüleinek elment a józan esze, hogy a "civilizáció" oltárán feláldozzák az egész életük. Persze a szülők mindeközben olyan rohadt okosnak érzik magukat, hogy az valami elképesztő, és azért mert tudják fejből a bankszámlaszámukat, (nagyjából sokkal többet nem is tud egy átlag szülő a gyerekénél) totál hülyének nézzük a gyerekünk. Most nem is részletezném, hogy milyen módszerekkel nőttünk fel, komolyan, mint a cirkuszi állatokat, ahogy idomítják. Ha jók voltunk kaptunk enni, ha nem akkor nem. Hát ezt nevezik a civilizációban nevelésnek? Na igen. Szóval ha végignézünk a lakótelepi srácokon, akkor nem csodálkozom azon, hogy hol tartunk ma, 2009-ben. Amin hajlamos volnék talán csodálkozni, de az előzőekben írtak miatt nem teszem, csupán fájó pont számomra, hogy pályatársaim miközben ledöntöttük a pop világ utolsó falait is, nem nőttek fel velem együtt és még harminc éves fejjel is füvescigikkel rohangálnak a színpadon és még mindig a kamaszlányokat szoptatják a vip helyiségekben és még sorolhatnám az általam sokszor és sok helyen emlegetett jelenségeket. És ez mind hagyján ahhoz képest, hogy bizony a Terminátorban a Skynet nem építette olyan ütemben a cyborgokat ahogy a pályatársaim gyártják a robotokat. Ők birkáknak hívják ha rólam van szó, én inkább robotoknak. És persze, igazuk van, hiszen van néhány olyan most még gyengécske jellem, aki hajlamos szentírásnak venni a szavaim, de mostanában már számukra is olyan meghökkentő dolgokat írok és mondok, hogy reményeim szerint meg vannak számlálva azok a napok, amíg követnek engem és remélem, hogy minél előbb a saját útjukat tapossák majd. Bizony ez nehéz dolog. Szóval mindenki tartozni szeretne valahova és egy ilyen szívós hiphop arcnak lenni, lássuk be nagyon könnyű. Hozzáteszem, hogy egy látványos példával éljek, strébernek lenni sem túl nehéz. Igaz? Hát kit hívnak manapság okosnak? Azokat a lányokat az osztályból, meg azt a néhány srácot, akiknek jó a memóriája és bevágják az anyagot. Uramisten, igaz? Ha belegondolunk, hogy micsoda marhaság ez, hát seggelni szinte mindenki tud, ez nem nagy tudomány. A stréberek többsége valójában még annyit sem tud a világról, mint egy átlag telepi raprajongó srác és idővel bőven meg fog elégedni valami halál unalmas irodai munkával és szépen leéli az egész életét frusztráltan, és ezt a szörnyű görcsöt majd továbbadja az utódainak és plusz közben még a környezete életét is, ahol lehet megkeseríti, ha már neki rossz, legyen másnak is. Persze ezek nem ilyen egyértelműen azonosítható dolgok, de ha valaki valóban figyelni óhajt rám, akkor remélem hamarosan rájön, hogy én olyan dolgokról beszélek, melyek annyira közel vannak hozzánk, hogy ezért nem vesszük észre őket. Mint a defókusz kameraeffekt, mikor pl egy falevél van előttünk, de a fókuszpont egy 10 méterrel odébb álló alakon van. Az az alak a világ előttünk és én a levél ereiről beszélek. Ahhoz, hogy fókuszálni tudjunk a levelek ereire, bizony be kell hunynunk az egyik szemünk, máshogy nem megy. Vagyis a kevesebb sokkal több. A legtöbb dolgot módszeresen, már belénknevelten túlbonyolítjuk és lehet mondani, hogy ezért tart ott a világ ahol. Alapvetően egyik társasághoz sem nehéz tartozni, legyél akár raszta, vagy krisnás, vagy skinhead vagy reppes, tökmindegy. Ha beleéled magad valamibe akkor az nem esik nehezedre, nem kell tenni érte. Vannak olyan társaságok, ahova valahogy be kell férkőzni, de még abból is csak merít az ember és sajnos annyira gyarlóak vagyunk, hogy amikor már benn vagyunk annyira büszkék vagyunk rá és verjük a mellünk, hogy én ide tartozom. Érthető ez a boldogság hiszen, otthon nem találjuk meg a társaságunk, azt hiszem nem kell magyaráznom miért. Rettentően boldogok leszünk attól, hogy úgy érezzük, tartozunk valahova és kitörően tudjuk verni a mellünk, hogy én ilyen olyan vagyok. És a nagy mellverés közepette már csak az marad nekünk, hogy hova tartozunk. De az, hogy valójában mi kik vagyunk, azonnal a háttérbe szorul. A továbbiakban pedig hamar rájön az ember arra, hogy ha a valódi énje esetlegesen ellenkezne a közösség íratlan szabályaival, akkor abból látszólag semmi jó nem sül ki, szóval még mielőtt lázadnánk, saját magunkat temetjük el, saját magunk által, minél mélyebbre, hogy még csak meg se neszelje senki, hogy mi esetleg nem értünk egyet valamivel, mivel tudjuk milyen rossz volt előtte, amíg nem tartozunk valahova. Ezt úgy értsd kedves olvasó, hogy egy 5 fős lakótelepi szotyizós társaság is felér ilyen szempontból egy 100 vagy több ezer fős közösséggel. A pszihológiai szabályok ugyanazok. Körbenézel és azonnal rájössz, hogy ha nem azt a nótát fújod amit ők, akkor azonnal újra egyedül maradsz és állatira nincs kedved egyedül maradni, így hát játszod a játékot. Ha "fankások" közt vagy akkor engem dícsérsz, ha meg "fankaanyázok" közt akkor fricskázol. Ez ennyire egyszerű, egészen a hit gyülekezetétől a skinhead kocsmákig. Mindannyian bele kerülünk ebbe és talán benne is vagyunk, a kérdés az, hogy a felismerés után mit kezdünk. Kiássuk saját magunkat, saját magunk által, vagy néha teszünk egy-egy száradt kórót a saját lelkünk sírjára. A hiphop-elit robotokat gyárott, akik közt meg van határozva, hogy mi a menő, mi a nem menő és a többi. Fel vannak állítva az íratlan szabályok és aki törvényen kívüli, hát egyedül érezheti magát, úgyhogy jobb ha nem is próbálkozik vele. Ohh, persze nyugodtan mondhatja bárki, hogy túlreagálom ezt a dolgot és valójában én vagyok az, aki egyértelmű szabályok mentén világítja meg a dolgokat, a többieknek minden mindegy és elfogadnak bármit, mert ugye mindenki azt csinál amit akar, de sajnos ez nem így van. Bárcsak így lenne. Ugyanaz a szabály érvényes erre, mint ahogyan a Magyar gárdát be akarják sározni. Olyan emberek kiáltanak rasszizmust, akik maguk a legnagyobb rasszisták. Nézzétek csak meg a youtube oldalmon a "favorite" videóimat, nagy tanulsággal szolgálhatnak bárki számára. Bizony vannak egyértelmű dolgok, amelyekkel jó ideig én sem akartam szembenézni, de eljött az ideje annak, hogy én is helyre tegyek ezt-azt magamban. Ahogy a kivégzős példámat írtam, igen, van bűnbocsánat és van új esély egy másik világban, de itt példát kell statuálni, mert ezt követeli meg valami, hívhatjuk akár hangnak is a fejemben. Nem lehet összemosni a filozófiát a gyakorlattal, egy ilyen velejéig romlott világban. Sajnos ez van. Szóval a hiphop a legnagyobb lázadó műfaj, a legnagyobb puha divattá lett és a legnagyobb robot-csordákat húzza maga után, vagy tolja maga előtt, ahogy tetszik. Az emberekkel elhitették, hogy a mindenből egy falatot elv a helyes út, mert az egészséges, az természetes. Ugyan már. A régi időkben ahova születtél, azon a környéken élted le az életed, és ez sok ezer évig így ment. A macskám sem szeretne répát enni, kínálgathatom neki bármennyire. A mindenből egy kicsit elv valójában az ördög egyik legnagyobb fegyvere. A gecigránát című szám után sok fiatal lejátszójában akár az ezt most című szám is lemehet és ezáltal mindkét dal elveszíti a súlyát. Ilyen szempontból sokkal jobb lenne ha a gecigránáthoz hasonló további dalok mennének egymás után hosszú hónapokig, mert akkor van előtted egy irány, egy alternatíva és az alapján tudsz dönteni, hogy maradsz ezen az úton, vagy másik alternatívára vágysz. De mivel mindenből veszel egy picit, a dolgok elveszítik a súlyukat és egy kereszteződésben ragadsz. Egy kereszteződésben ragadsz ahol se stop tábla, se jobbkéz-szabály, se semmi, viszont a kamionok kétszázzal húznak el folyamatosan minden irányból. Nem csoda, hogy nem tudsz tovább lépni, vagy mondjuk úgy, menekülni innen. Hiszen az agyad úgy érzi, hogy van minden az életedben "ami kellhet", így hát elnyomja a lelked sikolyát, aki már régen érzi, hogy tovább kellene lépni. Egy "néha" a feleségét megcsaló férfi soha nem fogja átélni azt, hogy milyen valaki mellett teljességgel lehorgonyozni, ezt a lépcsőfokot mindaddig nem fogja maga alatt tudni, amíg nem érzi át, hogy miről van szó. Én egyáltalán nem vagyok annak az ellenére, hogy valaki olyan zenét hallgasson, amelyek amúgy szerintem társadalmilag hosszú távon rettentően rombolnak. Hallgassa csak, hiszen én is megjártam pokoli mélységeket. 19 évesen ugye amit minduntalan elmondok, bűnözökkel körülvéve locsoltam a pezsgőt a kurvákra és utána az egyikkel hajnalig szexeltem. Másnap eszméltem rá, hogy férje is van, akihez minden nap hazamegy és bebújik mellé az ágyba. Ahhoz, hogy megértsd az égbolt fogalmát be kell esned egy kútba, hiszen csak onnantól válik igazán feltűnővé az a kis darab ami az égboltból maradt. Mondhatni kiégeti a retinádat annyira élesen világít fentről. Amíg a kút mellett álltál észre sem vetted az égboltot, mert annyira "természetes" volt a számodra. Fejlődni csak "lentről" lehet, így hát azt mondom, hogy próbálja ki mindenki a bandázást, hogy mindenki tartozzon valahova és adja fel önmagát, a saját gondolatait és érzelmeit. Próbálja ki milyen, mert csak abból tud majd kitörni az elnyomott egyénisége, különben soha nem lesz addig hergelve, hogy valóban öntudatra ébredjen. Na persze rögtön jön az olcsó jánosok zengedelme miszerint, dehát feri te a közösség fontosságáról beszélsz, akkor most ez hogy van? Mégis arra buzdítasz, hogy mindenki egy személyben találjon önmagára és keresse a saját másoknak akár ellentmondó egyéniségét? Ez nagyon egyszerű pedig. Nézzetek meg egy puzzle darabot. Az alakja kettőnek akár meg is egyezhet, ami mondjuk megfelel a testünknek, de ami rajta van, a grafika, az bizony más, ami megfelel a belsőnknek. Viszont ha összeillesztünk akár több ezer darabot is, egyetlen egy képet adnak ki, amely gyönyörű. Én egy ilyen közösségi életben gondolkodom, ahol nem görcsöl valaki azon, ha másképpen gondolja ezt vagy azt. Na persze az életről jó, ha egyformán vélekedünk, de az alapvető szerintem egy egészséges környezetben. Amiről én itt beszélek az az, hogy egyszerűen átvertek minket. Rávettek minket arra, hogy ízlésből fakadó, továbbá szimpátián alapuló egynyári dolgokat olyan véresen komolyan kezeljünk, hogy adott esetben egymás vérét is ontani tudjuk miattuk. Egy óriási jól kitervelt átverés áldozatai vagyunk. Elsősorban társadalmilag, hiszen a szubkultúrák már csak a társadalomból hozzák a sémát. Aki most azon veszekszenek, hogy fankadeli a jobb e, vagy sub bass monster, azok később majd azon veszeszenek, hogy melyik pártra szavaznak és még később majd azon, hogy melyik iskola a jobb az unokájuk számára. Ez így megy pár évszázada. Hiszen kitalálták, hogy módszeresen az ízlésen és a szimpátián alapuló megosztásban tartanak minket, akkor ahogy mondani szokás a zavarosan úgy tudnak halászni, hogy mi észre sem vesszük, hiszen egymás fricskázásával vagyunk elfoglalva. Ismétlem, ez társadalmi szinten tudatosan van gerjesztve, de a szubkultúrák már a társadalmi sémát követik csupán, szóval ott nem kitervelve lett, hanem csak visszük tovább a butaságot. A megérzéseim és gondolataim szerint azért a szimpátiával és ízléssel kapcsolatos dolgokra építették ezt az ördögi tervet, mert azokat még a legegyszerűbb, sőt még egy értelmi fogyatékos ember is megérti. Hosszú szőke haj, vagy rövid fekete a jobb, és egy kis fondorlattal már mehet is a vita. Az emberekbe betáplálták, hogy még csak véletlenül se kérdezzék meg a másikat, hogy miért gondolják azt amit, hanem csak a magukét fújják. Az ördög egyik pillanatban mögötted, másik pillanatban mögöttem veregette a vállunk, hogy fújjad csak a magadét kispajtás, mondd meg neki! És ebben fuldoklunk, bárhova tekintek a világban. A hiphop-elit kinevelt sok ezer birkát, de kinevelte őket a rock élet, a politika, a szépségipar, a sport és minden más is. Bárhova nézünk ezt láthatjuk. Ízlésen és szimpátián vitázunk és egymás torkának ugrunk. Miközben az egyértelműen bizonyítható bűncselekmények elkövetői, a politikusok, megússzák és tovább szívják a vérünket. A lényeg ebben annyi, hogy senki ne várja egy füves zenét hallgató szívós reppertől, hogy attól jobb belátásra tér, hogy ha megvetően néztek rá és lenézően szóltok hozzá. Ó hát itt ne ragadjon le senki. Amíg nem mutatsz számára egy másik lehetőséget, egy másik utat is, ahogy élheti az életét, addig semmi hatásra ne számíts. Persze mi kívülállók látjuk, hogy mit tesznek magukkal a drogokkal élő emberek, de lássuk már be és ébredjünk fel mi is, a józanok, hogy a mi világunk és értékrendünk egyrészt nem sokkalta nemesebb, hiszen fürdünk az álszentségben, továbbá nem mutatunk nekik semmi lehetséges alternatívát és ezáltal még jobban befordulnak az anyag felé. Az nem cseszegeti őket. Ennyire egyszerű. Persze ők annyira meg vannak győződve az "igazukról", hogy a legtöbb emberben még öregkorára sem alakul ki olyan lélekjelenlét, hogy tudjon érdemben "adni" egy beszélgetés folyamán egy drogosnak. Ez kemény dió. Akik csak ritkán szívnak, ők aztán még rosszabbak ilyen szempontból, hiszen ők a mindenből egy kicsit alapon mozognak így őket szinte lehetetlen még csábító alternatívákkal is megingatni. Talán nem is kell, de lássuk be, nagyon bántja az embert, mert akik minden nap szívnak, legalább beleesnek a kútba és így esélyt kapnak meglátni az eget. Akik csak ritkán szívnak, a kút mellett ácsorognak. Szinte menthetetlenek. Ez nem csak a fűre igaz. Én itt társadalmi és közösségi viselkedési modellről beszélek, vagy miről. Tehát a füvet és a szereplőket bármikor le lehet cserélni másféle szituációkra és elvárásokra. Eleinte elvárás, hogy te se lógj ki a sorból és utána bizonyos dolgok rabul ejtenek, de nem csak a fű ilyen. Ilyen a templomba járás, mások megverése, kirablása, átverése és mocskolása akár a sportban akár bűnözői szinten. És még sorolhatnám napestig. A logikáját kell megérteni, ha segíteni akarsz egy ilyen emberen, de még így is azt kell, hogy mondjam, hogy semmit nem fogsz elérni vele, ha a te saját tükröd tartod elé. Mindenki csak magát mentheti meg. Ez a legfontosabb tanítás, ami sok ezer éves, és nyilván nem is lehet megcáfolni. A kútba nem lehet belelökni senkit és kihúzni sem onnan. Akit kihúznak, nem nézett még eléggé körül odalent és vissza fog ugrani. Ha eléggé körülnézett valaki lent hidd el, ki fog mászni. Ezekből a gondolatokból ered, hogy egy szebb világban még csak véletlenül sem lenne szükséges egyenruhás rendőrségre, vagy Magyar gárdára, de ebben a konkrét szituációban, más esélyünk nincs a túlélésre. A legtöbb hallgatóm nem ért engem, sajnos ez az idők során bebizonyosodott számomra. Nem is baj. Bőven elég volna, ha magát megtanulná megérteni. Csak nagy tanítók tudtak igazán nagy tükröket állítani saját maguk elé, és abból eredt a sok bölcs gondolat, amely levetítve az egész emberiségre igaz. Nekünk csak annyi adatik meg, hogy a zsebünkben mélyen valahol találjunk egy kis sminkkészletet, aminek az apró tükrébe belenézhetünk. De mi inkább álszent módon azt mondjuk, hogy nem vesszük elő, mert nincs szükségünk sminkre és a tükörről szót sem ejtünk. Na szóval itt tartunk ma 2009-ben a hiphopban. Végignéztem ahogy a lázadókból, birkapásztorok hada válik. Azért történt ez, mert elfelejtettünk magunkkal vitatkozni. Elhitették velünk, hogy elég, ha fújjuk a magunkét és bizony ilyen hülye mondásokkal teletömték a fejünket, mint például, "mindig az első gondolat a jó". Na persze, hiszen az első gondolat reflex szerűen húzza elő belőlünk a betanult válaszokat és ha követjük ezt a mondást még esélyt sem adunk magunknak, hogy tovább gondoljuk, hogy basszus, valóban hogyan is van ez. Hanem mint a robotok csináljuk azt, amit reflex szinten táplált belénk a világ és még büszkék is vagyunk magunkra, hogy milyen gyorsan hozunk döntést. Igaz? Akinek jó a memóriája azt hívják okosnak, mert tud adatokat és aki hirtelen csinál ezt azt, azt hívják talpraesettnek. Ki tudja mire lenne képes az az ember ha néha át is gondolna valamit, de a világ úgy állítja be, hogy ciki ha gondolkozol rajta, hozz gyorsan döntést bármi is legyen az és akkor ügyes vagy meg szép vagy. Körülbelül ilyen bugyuta a helyzet. Elfelejtettük, hogy elsősorban magunkkal kellene vitáznunk, mert elhitették velünk, hogy másoknak kell megmondani a frankót. Összeugrasztottak minket. Nagyon jó példa erre talán az előző írásom. Ha újra neki kéne ugranom páldául a vallásos témakörnek, akkor egészen máshogy világítanék meg dolgokat ma este, és holnap reggel szintén egészen máshogy. Mivel folyamatosan töröm a fejem és gondolkodom. Folyamatosan újabb és újabb élmények és tapasztalatok érnek, és fortyognak bennem az érzelmek, melyeket időbe telik gondolatokká érlelni. Ezt nehéz elfogadni én megértem, de attól még így van. Időbe telik az érzelmeinket velős gondolatokká érlelni, tehát ez a nagy civilizált felfogás, miszerint csípőből, rögtön mondjuk meg a tutit, tulajdonképpen az elme és a lélek egymásba ölelkező ugrása egy szakadékba. Hasonló ehhez a következetesség fogalmának félreértelmezése, illetve a hitelesség fogalmának teljes félreértése. Hiteles elsősorban magadhoz légy, ne mások marhaságainak akarj megfelelni. Ha tegnap gondoltál valamit és ma már nem úgy gondolod akkor mondd ki, ne félj attól, hogy emiatt hiteltelen leszel mások szemében. Ők is máshogy gondolják már tegnap óta valahol mélyen, de nem merik kimondani és ezáltal tulajdonképpen ők a hiteltelenek, de ezt rád próbálják húzni, mivel kiszáltál kisded játékukból. A következetesség nem azt jelenti, hogy mondok valamit a világ dolgaival kapcsolatban és még ha marhaság akkor is évekig tartom magam hozzá, vagy amíg meg nem halok. A következetesség egy sokkal finomabban hangolt fogalom, amely a következményeket is magába rejti, egyfajta gyakorlati jósda, amely élesebb elmék számára igen látványosan elsajátítható tudás. Magaddal szemben légy következetes ne mások mércéjéhez mérd magad, mert akkor magaddal szemben egyben hiteltelen és következetlen is leszel. És ha valakivel szemben érdemes hitelesnek lenni akkor az te magad légy. Ma gondolsz valamit, mondd ki. És ha holnap máshogy gondolod, akkor mondd ki és ne félj olyanoktól akik ezt nem merik kimondani. Az az ő bajuk. A következetesség nem arról szól, hogy tartjuk magunk a hülyeséghez. A következetesség arról szól, hogy számítunk bizonyos dolgokra, hogy minek mi lesz a következménye. Egy következetes ember számol a dolgok következményével, ez a fogalom nagyjából ezt jelenti, nem pedig azt, hogy nem merünk szembenézni a tévedésekkel. Ugyan már! Ez is a világ egyik nagy félrevezetése. A másik pedig ahogy említettem a hitelesség fogalma. Következetes és hiteles csak jelen időben lehetsz! Csak és kizárólag jelen időben! Ha holnap már mást gondolsz, akkor mondd ki, hiszen azáltal válsz hiteltelenné a saját magad szemében, ha mást gondolsz és nem mered kimondani, mert akkor majd mit gondolnak rólad, hogy tegnap még nem ezt mondtad. Hát ugyan már kérem szépen. Ez volna a civilizáció? Így a saját magad belső harmadik szeme által válsz hiteltelenné és akkor az ördög már meg is vásárolt téged, hiszen mit várhatunk egy olyan embertől, aki még magával sem képes kijönni. Hogy viszonyuljon ő a többi embertársához? Kemény dió ez.

A következőkben egy olvasói levelet teszek közre, amelyet egy 30 éves hiphop körökben saját bevallása szerint ismert, éppen ezért név nélkül író ember írta. Néhány részt megkért, hogy töröljek ki a levélből, mert abból ráismernének egyesek, hogy ki ő. Ennek eleget is teszek, bár meg kell, hogy mondjam, ez már egy felettéb érdekes dolog, hogy egy a korban már felnőtt embernek számító férfi, ilyen formán úgy tűnik, mintha mintapéldája lenne annak, amiről írtam, vagyis fél kimondani a társaság előtt akár azt, hogy velem levelezik, akár mást. Valahova tartozni szeretne vélhetően és ezért követi is az íratlan kézikönyv szabályait. A gyakorlatban nagyon szomorú ezt látni, de ne vesszünk el most ebben. Íme a levél nyilvánosságra hozható része.
"Kedves Kőházy "Fankadeli" Ferenc!

Kezdjük azzal, hogy nagyon, de nagyon nem nem akartam levelet írni neked. Most mégis kiverte a biztosítékot valami. Nevezetesen Busta klippjének a felkonfja, de szaladjunk előre.
Megpróbálok rövid lenni. Személyeskedő vagy minősítő nagyon nem szeretnék lenni, ha bármi ilyet éreznél ki a szavaimból, kérlek legyél nagyvonalú és emelkedjünk felül rajta. Néhány őszinte kérdésem van mindössze, és kiváncsian várom, kapok-e rájuk hasonló hangnemű választ.
Nem véletlenül nem mutatkozom be. Ez tűnhet gyávaságnak, de a személyem egyszerűen nem lényeges. Akárki lehetnék, akár egy rajongód is. Bár harminc évesen már kinövi az ember a rajongást, vagy nagyon különleges személyeknek tartogatja. Legyen elég annyi, hogy több, mint tíz éve hallgatom a (hazai) rapet (is). A hiphop életem szerelme, mint Erykah Badu-nak.
Ilyen alapon veszem a bátorságot, hogy kérdéseket tegyek fel."

Ennek nagyon örülök, mert tulajdonképpen az egyik legszörnyűbb dolog, hogy elfelejtettünk kérdezni egymástól. Kérdések nélkül pedig nincs párbeszéd. Párbeszéd nélkül pedig kipusztítja magát az emberiség.

"Nem tartom magam “mérsékeltebb szellemi képességgel rendelkező, bár annál aktívabb kommentálónak és fórumozónak”."

Ennek szintén örülök, sőt ez ki is világlik a soraidból, de be kell látnod, hogy sajnos tele van a youtube és a fórumok világa is magokkal, melyekből igaz, hogy nőhetne virág, de valamiért jól érezzük magukat bezárkózva a föld alatt. A mag pedig lássuk be, mag. Nem virág. Én a részemről folyamatosan próbálom provokálni, piszkálni a magokat, hogy hajtsanak virágot. Még ha húsevő virág is lesz belőlük, az is jobb, mint a mag állapot.

"Bár bevallom őszintén, mai napig járok a hiphop.hu-ra és a salátára is. Mostanában mindkettőre csak azért, hogy felidegesítsem magam és nagyon elszomorodjak. Le kellene szoknom róla."

Ha ezt váltja ki belőled, akkor mindenképpen. Nem szeretnék személyeskedni, de ha harminc évesen még itt tartasz, hogy felidegesíted magad akkor nagyon gyermek még a lelked, ami amúgy nem baj, sőt bizonyos szempontból csodás dolog. Tele van szenvedéllyel, akár egy gyermek, hiszen akkor igazán beleéled magad a dologba, és nem külső szemlélő vagy, hanem helyet cserélsz a szereplőkkel, mint egy kisfiú az akciófigurákkal és rendesen fel is hergeled magad mások butaságán. Ettől függetlenül meg kell, hogy említsem, hogy ez felnőtt korban már rákkeltő minden vicc nélkül, úgyhogy inkább ne olvass olyat, amin felhúzod magad. Erre jó példa az index.hu. Régen majdnem kidobtam a taccsot az index.hu írásain. Megtanultam ezeket az érzelmeket pozitív hullámokká alakítani magamban. Annyira érzékeny ember vagyok, hogy már régen meghaltam volna valami fiatal kori rákban, ha ezt nem teszem meg. Manapság szemrebbenés és komolyabb érzelmi viharok nélkül olvasok index.hu-t is.

"Túl sokszor van olyan érzésem ilyenkor, mint amikor meglátod az utcán a volt szerelmedet egy szar alakkal kézenfogva, és összefacsarodik a szíved."

Meg kell valljam, hogy ezen a fázison én már évek óta túlvagyok, de emlékszem rá nagyjából és megértelek. Ennek alapján én is próbálom belőni, hogy te melyik lépcsőfokon állsz. A volt szerelmed még nem tanult eleget így hát kijár neki a szar alak. Persze tudom a példa csak képletes volt, de ez egy fajsúlyos lépcsőfok. Más leckéje neked nem fájhat, illetve most még fáj, de majd túl leszel ezen is ha megismered önmagad, remélhetőleg. Ezt véletlenül se vedd kivagyiságnak, csak ebből számomra már sok minden kiderült és alapvetően minden embertársamnak szeretnék segíteni, ha tudok. De ahogyan tudjuk, csak önmagadon segíthetsz, rajta nem.

"Tehetetlen vagy, és bár nem kellene, hogy érdekeljen az egész, mégis mar a keserűség.
Hagy magyarázzam meg (és ezzel remélem, képes is leszek a lényegre térni)"

A tehetetlenség állapota az egyik legnagyobb próbatétel. Nézz meg engem. Tehetetlen vagyok, hogy megértessem magam az emberekkel. Vagy öngyilkos leszek és kezdhetem újra, vagy megbékélek magammal.

"Nem vitás, hogy neked van küldetéstudatod, és ez mindenképpen díjazandó."

Hát a kületéstudat önmagában édeskevés. Hiszen a tudatlanság és a homály, kitartással ötvözve, maga a pokol. De ettől függetlenül igazad van, hiszem, hogy van valami feladatom.

"Egyre inkább az az érzésem, hogy egyfajta prófétának tartod magad."

Attól függ, hogy mit nevezünk prófétának. Ha a tanítókat nevezzük annak, illetve a tanítók szinonímájának használjuk, akkor az vagyok. Akkor apám is az volt, amikor megtanított biciklizni. Amúgy nagyon érdekes ez a próféta szó hiszen cinikusan próbálják használni, hogy ugyan, ne hidd már magad prófétának satöbbi satöbbi. A világban mindig voltak próféták és hősök, most is itt járnak köztünk. Nevezhetsz prófétának is ha akarsz, attól én még csak egy embertársad maradok. Ha megkérdezel, hogy Feri minek tartod magad, akkor azt mondom, hogy Kőházy Ferinek Kecskemétről, körülbelül így vélekedem magamról. De a hősökre sem maguk illették a jelzőt és ha valaki akár cinikusan prófétának nevez, akkor én semmit nem tudok tenni ellene. Én próbálok gondolkodni és minél több érzelmem gondolatokká érlelni. Sokan azt érzik rajtam, hogy néha dühös vagyok, vagy ideges, te azt érzed, hogy prófétának hiszem magam. Ez mind okés. De nektek is el kell jutni egyszer arra a szintre, hogy merjétek megkérdezni, hogy Feri minek érzed magad? Vagy, hogy Feri ideges vagy? És megkapjátok a választ rá.

"A véleményed határozott, sokat és szívesen nyilatkozol meg. Sokan figyelnek rád, tipikusan a nálunk tíz-tizenöt éves fiataloknak akarsz irányt adni, példát mutatni."

Nem mondanám, hogy sokan figyelnek rám, sőt ha megkérdeztél volna, azt mondanám, hogy pont az ellenkezőjét érzem. Továbbá azt sem mondanám, hogy sokat nyilatkozom meg, hiszen alig-alig írok ide a fankadeli.hu-ra is. De persze mihez képest. A nullához képest sokan figyelnek rám és a nullához képest sokat nyilatkozom meg, ez igaz. Az előadásom amit a sulikban tartok elsősorban 15-től felfelé "érthető" vagy "átérezhető", de ha te ezt így be tudod határolni, hogy 10-15 éveseknek szeretnék irányt mutatni és azt mondod, hogy 10-15 évesek hallgatnak FankaDeli zenéket akkor azt mondom legyen így. Más kérdés, hogy én ezt egy jó nagy sületlenségnek tartom, de ha így van az mindenkinek csak jó szerintem, nekik is és nekem is. De sajnos azt látom, hogy alapvetően 20-25 felett hallgatnak engem, a többieknek nem "gyere be" a fankadeli dumája, érthető okokból. A youtube statisztika szerint is a túlnyomó többség 25 feletti, de az végülis csak egy statisztika. Erről is inkább kérdeztem volna, de sebaj, idővel majd kérdezni is megtanulsz, én magam is voltam ilyen csávában.

"Ez eddig rendben is van: erről (is) kellene, hogy szóljon a hip-hop. Ezért született meg a műfaj, hogy azok a csóringer fekete gyerekek ne bűnözzenek és kallódjanak el, hanem mutatssák meg, mit tudnak. Minden tiszteletem a “tanító” hip-hoppereké."

Fú ez bonyi dolog. Szerintem nem feltétlen ezért született, sőt. De ebbe ne menjünk bele, mert arra még a fankadeli.hu hasábjai sem rendelkeznek elég hellyel.

"Te azonban a rajongóidtól elkötelezettséget vársz el, és ezzel megosztod a Magyar hiphop közösséget."

Ez egy nagyon érdekes dolog. Miféle elkötelezettségre gondolsz? Arra próbálom sarkallni őket, hogy magukkal szemben legyenek hitelesek és következetesek, ne másokkal szemben. Nem baj ha nem engem vagy az általam sugallt dolgokat választja mint alternatíva, csak válasszon. Utána majd idővel választ másik utat, az ember így fejlődik. A mindenből egy kicsit elv láthatjuk, hogy mivé varázsolta a civilizált világot. Egy szarrakássá, amely hamarosan össze fog omlani. A mindenből egy kicsi nem működik, természetellenes. Az embernek alapvetően nem kéne dohányoznia, de, hogy egyszerű példával éljek, a terhes anyuka nem dohányzik jobb esetben. A mindenből egy kicsit elv álszentség, életellenes. Az életnek ösvényei vannak úgy vélem, nem toporoghatunk egy kereszteződésben, mert úgy elmegy mellettünk a sok ezer zöld jelzés és a végére mire megelégeljük már hiába vált sárágra a lámpa, már járni sem bírunk. A közönséget nem én osztom meg, hanem ők osztják meg önmaguk. Ez egy alapvető fogalmazási és helyzetértékelési probléma. Én csak magammal tudok mit kezdeni, úgy ahogy mindenki magát tudja megváltani lélekben. A szabadságérzetem sem tudom átruházni másra, hiszen lehetek a Budai hegyen is elveszett, magányos, úgy ahogy egy cellában is érezhetem magam szabad embernek, ha lélekben elértem egy olyan emeletet. Szóval maradjunk annyiban, hogy az emberek önként csoportosulnak, nekem nincs közöm hozzá. Én azt mondom el kell menni egy ilyen drogos-divat-hiphop buliba és meg kell nézni mi megy ott. Ha valaki azt össze tudja egyeztetni a fankadeli buliba járással is akkor azt mondom éppen ideje lesz tükörbe néznie és választani egy aktuális ösvényt. Ezt magáért tegye, ne értem. Ez egy nagyon egyszerű összefüggés de a gyakorlatban viszonylag nehéz megtenni, ezért teszik olyan kevesen és ezért aggatják inkább rám, hogy fú milyen dulifuli vagyok megosztom a közönséget. Dehogy osztom. Mindenki mennyen amerre lát, csak legyen rajta egy ösvényen, mert ha folyamatosan egy kerítés van a két lábad között, ahogy görkorizol, előbb utóbb jön veled szembe egy lámpa. És ahogy végignézek az embereken mindenki a tökeit fogja, hogy mennyire fáj. Hát ebből kéne tanulni, hogy csak az egyik oldalon lehet görkorizni. Nem megy máshogy. Van éjszaka, van nappal. Van hideg, van meleg. Az édessavanyú csak az agyunk leegyszerűsített tévedése. Ördögi út.

"Nincs olyan, hogy valaki Akkezdetet és Fankadelit is hallgat, mert Saidék le vannak zsidózva, és nem lépnek fel Magyar zászló alatt (ha jól emlékszem)."

Én lettem lenácizva, ne tévesszük ezt össze. Az, hogy valaki zsidó az egy megállapítás, nem zsidózás. Ez azért nem volt szép tőled, dehát megértelek, mert sokan próbálnak így operálni velem és másokkal szemben is. Said szerint náci a magyar címer. Ezt már kifejtettem a salátán, egy ideig még vagánykodhat ezzel bárki, de hamarosan remélhetőleg nem gyalázhat engem mint magyar embert a saját országomban.

"Deego drogos és drogozásra buzdít, Gőzzel már nem emlékszem, mi volt a baj, de ő is volt többek között zsidó."

Hát igen. Deego már régen kint lesz a drogcsapdából amikor a zenéi még mindig szedik az áldozatok. Ahogy az angol mondja a "delay" nagyon hosszú ebben a történetben. Ez szörnyű dolog. A Gőzös dolgot és Deegósat is pontosan el lehet olvasni szóról szóra a mai napig itt és a salátán is. Szóval kár ilyen leegyszerűsített gyermeteg esszenciacsökevényekbe belemenni, mivel ha nem akarod átverni magad, minél hamarabb belátod, hogy ezeknek az írásoknak azért nem az az üzenete, hogy valaki zsidó vagy drogos, vagy mindkettő. Persze mondhatja bárki, hogy neki ez jön le, de az úgy gondolom nem az én bűnöm és nem is az én bajom.

"Tibbah (aki vitán felül egyszerű, mint a bot) már a büdösmagyarozása előtt tiltólistán volt, mert az egyik klippjében valami dealerkedésre, elosztásra való utalás volt megjelenítve."

Ha te minden ilyen mértékben csontozol le, ráadásul nem helytállóan hallod. Hát erre mondják pár helyen, hogy nem kell neked ellenség ha van egy magyar barátod. De a tragikomédia helyett tényleg azt mondom, hogy kár áltatnod önmagad ilyen butaságokkal. Kérdezz meg engem és válaszolni fogok, vagy pedig több oldalas elmélkedéseim ne kezeld ilyen nem helytálló egymondatos esszenciákként, mert ezzel ismétlem önmagad ejted csapdába.

"Több embert állítottál pellengérre mindenféle követhetetlen, anyagi jellegű vitátok miatt (amik a kutyát nem érdekelték egyébként, és baromi méltatlan volt az egész ügy nyilvánossága."

Ez valami magyar betegség. Nézz meg egy külföldi sajtót, akár hiphop, akár politika. Állatira érdekli az embereket minden, ami velünk kapcsolatos, a párkapcsolattól kezdve a milliókkal teli széfemig. Azért próbálják hinteni sokan, hogy a FankaDeli által előhozott dolgok nem is érdeklik a népet, mert féltik a seggüket. Ez ennyire egyszerű, gondolom ha őszintén tükörbe nézel te sem tagadod ezt.

"Egyszerűen kínos volt még olvasni is. ) És a hallgatóid veszik az adást, és igazodnak."

A hallgatóim igazodnak? Most akkor igazodnak, vagy nem hallgat engem senki. Ezt tényleg el kéne már dönteni, és ezt nem neked szánom. Amúgy amikor Budapesten a kettős állampolgársággal kapcsolatos tüntetésre ki szerettem volna vinni a hallgatóimat, hetekig reklámoztam a salátán meg youtube-on meg mindenütt és kijött 2 ember. Abból az egyik nem is hiphop arc volt. Csatlakozott még egy néni hozzánk, egy másik nemzeti figura és Levi barátom. Így mentünk 5-en. Ezt neveznénk a hozzám való igazodásnak? Lehet, hogy ez az. De, hogy rám aztán a kutya nem hallgat és semmiféle hatalom nincs a kezemben az biztos. Ami nem is baj. Nekem is sokat kell még tanulnom az önmérsékletről és ez segít benne, hogy a földön maradjak. Mert a számok és a statisztikák engem is át tudnak verni és a végén még elhinném magamról, hogy én vagyok valaki. Ugyan már. Lókuki ez, nem igazodás, meg emberekre való hatás. Az olvasásról annyit, hogy én olyan könyveket is olvasok, ami számodra lehet kínos volna. Számomra egy hetihetest kínos nézni, nem leírni a saját életem. Ízlés dolga.

"Adnak a véleményedre. Nem mondom, hogy ész nélkül. Én mindenesetre már ezt a tendenciát is károsnak tartom, de ez most mellékszál a levelem szempontjából."

Na igen, erre az előzőekben válaszoltam. Én is sok mindent károsnak tartom, dehát majd a jó Isten igazságot tesz.

"Akkor is összeszorult a szívem, amikor a kurucinfón láttalak állandóan. Ugyanaz az “ex-barátnő” feeling: miért kell ebbe belekeverni az én drága hip-hopomat?"

A politika mindent magába szív. A jétékipartól a filmiparig. Ahogy éppen jól esik neki. Fordítva pedig szintúgy, a hiphop minden témát feldolgoz. A hiphop politika. A kezdet fiai akarva akaratlanul hozzák a szavazókat az szdsz-nek, tibáék az mszp-nek, kriminálék a fidesznek én meg a jobbiknak. A szereplőket és a pártokat tetszés szerint felcserélhetjük. A lényeg azon van, hogy az értékrend hozza a szavazókat, ha tetszik, ha nem. Politikáról reppel Norba is, Said is és én is. A kuruc pedig politikai lap alapvetően. Ennyire egyszerű. A drága hiphoppod világ életében a politikáról szólt, hiszen a sorsunk maga a politika műve. Gondolom ezt azóta már magad is átgondoltad úgyhogy le se kell írnom, hogy butaság.

"Nyilvánvalóan azért, mert te egy rapper vagy. Radnóti óta tudjuk, hogy “A költo ír, a macska miákol és az eb vonít s a kis halacska ikrát ürit kacéran” stb. Te bevitted a rapet a politikába, mint az egyetlen (és milyen hatásos) fegyvered."

Lehet, hogy így van, de azért hallgass meg néhány oldskool hiphop zenét. Én még a csattogós lepkét toltam amikor a hiphopban már nyakig volt a politika, akár a tengeren túl, akár hazánkban. Én értem, hogy ez jól hangzik amit mondasz, meg tényleg hízelgő, hogy én vittem bele a hiphopba a politikát, de ezt azért bizonyítani is kellene. Said több politikai dolgot reppel el mint én és még sorolhatnám. Arról nem beszélve, hogy ha meghallgatja valaki az Isten hozott... ...ördög vihet lemezt, vagy a repp lp-ét, vagy a Rendezői változatot, vagy akár az Üzenetrögzítőt, akkor sokkal egyértelműbb dolgok voltak ott, mint az új "nemzeti-hiphoppomban". Csak nem volt mögöttük címer a háttérben. Látod a látvány micsoda úr? Hogyan félrevezeti az embereket? Ó senki ne gondolja, hogy a levegőbe beszélek. Már a Viszem a balhét lemezen úgy politizálok 2003-ban mint az állat és még ugyanabban az évben meg lehet hallgatni a Rap neked meg a csajodnak című lemezen, hogy miket reppelek Gőzzel. Nyakig benne van mindenki a politikában aki reppel, aki tagadja ezt arra sem haragszom. Majd tükörbe néz egy szép napon. A látvány átver mindenkit. Egy címert betettem magam mögé és fele olyan durvákat nem mondok, mint évekkel ezelőtt így mégis már politika lett. Ezt nem csak neked írom, hanem minden olvasónak, hogy önmagatok foglyai vagytok! Koldusok!

"Nem is szeretném, ha félreértenél: nekem az egészből az jött le, hogy ennek a Kőházy "Fankadeli" Ferencnek elvei vannak."

Ha elveim lennének, akkor bezárnám magam. Persze a "civilizált" világ azt várná el tőlem, hogy zárjam be magam elvek közé, de köszönöm én nem kérek ebből. Elvek helyett figyelem a feldobott követ, amely ugye mindig leesik és figyelem ahogy a fű nő magától. Figyelem az életet. Ebben leltem lelki nyugalomra, nem az elvekben, melyek fojtogatják az embert.

"Nem feltétlen értek velük egyet, (az interpretálással végképp nem ), de ő maga következetesen igazodik hozzájuk."

Én még nem vagyok életem abban a stádiumában, hogy tudjak mihez igazodni. Még kapálózom mint a magzat az anyaméhben és keresem a megfelelő ösvényt. Még gondolkodom és érlelem az érzelmeket, gondolatokká. Térjünk erre vissza 40 év múlva.

"Szigorú, de igazságos, foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz, amit ő igazságnak gondol. Lelke rajta."

Hallgasd meg, hogy a pad című számomban mit reppelek az "igazságról". Szerintem tanulságos lehet magammal kapcsolatban. Talán jobban megismersz belőle.

"Nem kedveltelek, néha még csak nem is tiszteltelek (az eszközeid miatt), de azt gondoltam, hogy van egy értékrended, amihez tartod magad."

Az élet értékrendje csupán. De ehhez nehéz gyakorlati dolgokat mérni. Nem tartom magam semmihez. Győzzön meg egy krisnás és beállok én is krisnásnak. Holnap mindig egy új nap virrad. Ne kössük magukat csak olyan dolgokhoz melyeknek ismerjük a következményeit. És ha úgy értékeljük még akkor is bíráljuk felül magunkat, hat az előző percben máshogy gondoljuk. Isten nem arra vár, hogy láncokat rakjunk magunkra, hanem, hogy végre dobjuk el őket.

"Mostantól nem ezt gondolom.
Elolvastam a Busta klipp felkonferálóját, utána megnéztem a klipet. És most azt gondolom, hogy Fankánál valami nincs rendben. De győzzél meg az ellenkezőjéről."

Nagyon is igazad van. Nincs velem rendben valami, ugyanis érdekel a világ. Ez a gyakorlatban a többi emberhez viszonyítva teljesen abnormális, hiszen a legtöb embert nem érdekli a világ, csak úszik benne, mert beleszületett a vízbe, hát akkor úszik. Vagy ha úgy adódik megfullad, de az sem nagyon érdekli őket. Engem rettentően érdekel a világ, lehet azért, mert még csak pár alkalommal jártam itt és fiatal lélek vagyok, nem tudom. De mint egy gyerek úgy érzem magam, habzsolni szeretném a pillanatot. Lebontani egymillió részre és még azt az egymillió részt is további ezer részre. Minek győznélek meg, ha megadatott nekem, hogy ami mások számára a "nincs valami rendben vele" kategória, az számomra a földi mennyország. Dehogy akarlak meggyőzni. Gondold rólam, hogy egy következetlen, hiteltelen, gyagyás vagyok és magaddal játszd le ezt a játékot. Magad kell meggyőznöd erről. Nyomd el a hangokat melyek azt mondják, hogy nem így van. Ülj rá a szájukra. Vagy nem is szólnak? Biztosan azt mondanád, hogy nem is szólnak ilyen hangok, mert az egód nem engedné, hogy beismerd ezt. Én azt mondom, hogy rendben van. Gyere, töltök neked egy jó bort, aztán beszéljünk a fociról.

"Előrebocsájtom: Bustát először egy 3as Harmónia kazettán hallottam, még a kilencvenes évek közepén. Soha nem találkoztam vele, nem vagyok elfogult az irányába. Azért formálok róla véleményt nyugodt szívvel, mert amit mondok, azt tisztán a művészi szereplése alapján teszem."

Nem kell előre magyarázkodni. Mindig mondani kell, ami jön aztán kész.

"Nem is mondom, kérdezem.
Mi indokolja a szuperlatívuszok használatát a klippel kapcsolatban?"

Ez volt az egyik csali, amire sajnos te is és még sokan ráléptek. Mi volt odaírva? Hogy nehéz nem szuperlatívuszokban beszélni róla. Ezért nem is tette senki. Nézz utána, hogy mit jelent a szuperlatívusz szó és egyből le fog esni, hogy pont az a lényeg, hogy már az elején elfojtottam és nem mentem bele egy ilyen játékba, mert úgy gondoltam, hogy nincs rá szükség. Nem használhatok Busta klippjével kapcsolatban szuperlatívuszt, hiszen ízlés dolga mit gondol róla az ember. Rögtön az első mondatot nem értetted, ami persze nem görgeti maga előtt, hogy a többit sem, de én is ember vagyok és ez így már nekem ilyen kilyukadt gumi. De nézzük tovább.

"A hibátlan operatőri és utómunka? Mind a ketten egyetértünk, hogy ez önmagában kevés. Tisztelet a szakmának, a kivitelezés tényleg nem hagy kivánni valót maga után."

Azért lehetett volna jobb is. Alapvetően össze lett csapva, a helyszínek és a szereplők miatt, de én ismerem a hátteret és sajnos nem lehetett jobban megcsinálni. Ez így alakult. Az én ízlésemnek Jay Z 99 problems klip az etalon. Ahhoz képest jócskán elmarad, pedig a technika még jobb is volt szerintem, mint amit Jay Z-ék használtak, hiszen akkor még úgy tudom nem is volt RED kamera, ami eleve 4k-ban rögzít. Ami ugye a mozifilmnek felel meg.

"A dal szövege semmi asszociációt nem indított el bennem, ezerszer hallottuk már a “ti-szarok-vagytok-én-jó-vagyok” tematikát."

Hm. Szerintem ez a szám nem arról szól. Ellentétben a kriminálosok a mai napig valóban ezt a tematikát nyomják. Nekem ez a Busta szám egészen másról szól, egy igazi lázadás.

"A szókincs, rímhasználat nem kiemelkedő, ritmika rendben van, de nem virtuóz. Korrekt. Eddig semmi új. Szódával elmegy."

Ennyi. Számodra szódával elmegy. Más meg bömbölteti a kocsijában. Ha te úgy akarsz lázadni ahogy Norba, akkor azt bömbölteted, ha valaki úgy akar lázadni ahogy Busta, akkor azt bömbölteti. Ennyire egyszerű. Ne zárd ketrecbe magad ezzel. Szerintem sem a legerősebb szám a lemezről, de be kell látni, hogy a refrén igencsak el lett kapva, legalábbis az én ízlésem ezt mondja és a klippel együtt valóban kiemelkedő. De lehet valaki számára a refrén botrányosan szörnyű is, semmi baj vele, ízlés dolga. A mondani való szerintem igencsak velős. Srácok nézzetek már magatokra, mit veritek a nyálatokat!? Számomra ezt üzeni ez a szám és hát talán egyet értesz velem, hogy aktuális a kérdés.

"De mi a fantasztikus akkor?
Nézzük csak, mit látunk a klippen."

A fantasztikus az, hogy Magyarországon születik egy amerikai minőségű klip. Nagyjából ennyi.

"És itt elönti az agyamat a szar.
Te, aki borzasztó kényes vagy az értékek közvetítésére, mondd meg nekem, hogy milyen értéket közvetít az a tény, hogy Busta húsz-harminc tagbaszakadt, napszemüveges kopasz barátjával demonstrál gyakorlatilag az egész klip alatt?"

Ez semmilyen értéket nem közvetít számomra. De Zsolti a barátom, így hát megkért és odaálltam én is. Zsolti ilyen klippet szeretett volna. Ha majd én arra kérem, hogy játsszon el egy zsonglőrt a klippemben biztos benne lesz, mert a barátom és megkértem rá. Ez ennyire egyszerű. A mondanivalóval szemben pedig nincsen különösebb kifogásom, bár van amivel nem értek egyet, dehát anyámmal több dologban nem értek egyet mint Bustával aztán mégis minden nap megyek hozzá és átölelem. Vagy nem kellene talán?

"Én kapásból az “alvilág” szóra asszociáltam. Amennyiben az említett urak bármelyike a Magyar Tudományos Akadémia tagja, vagy akár tisztességes, kétkezi munkából élő polgár lenne, akkor elnézést kérek. Nekem leginkább gorilla, maffiózók, behajtók ugranak be."

Szerintem azok is. Bustának néhány éve van még ebben a világban és szerintem majdnem teljesen el fog szakadni tőle. Nincs rá szüksége és már ő maga undorodik a nagy részétől. Mármint attól, hogy hogyan működik az alvilág. Gusztustalan egy dolog. Majdnem annyira gusztustalan mint ahogy adót csal a kétkezi munkás, meg lop, meg a tudományos akadémia szakembere publikációt hamisít és tapossa a kollégáit lefelé. Majdnem annyira.

"A hölgyek prostituáltnak tűnnek, cserében nem is akarnak másnak látszani."

Most erre azt kéne mondanom, hogy pár kriminálos meg vákumos meg értelmi fogyatékosnak tűnik és cserébe nem is akar másnak látszani? Ugyan már. Nem vagyunk gyerekek, legalábbis ilyen szempontból. Azok a lányok sima hoszteszek te is tudod. A kurvák máshogy néznek ki azért. Szegények azt sem tudják mi van, maximum ennyi látszódik a képen és ez még nem is csak ízlés dolga.

"Látunk még acsargó pitbullt is. Tudom, hogy ez Busta kedvelt szimbóluma, de ez sokat el is mond az előadóról."

Az pont nem pitbull volt, de mindegy. Én sem értek a kutyákhoz, pedig imádom őket.

"Az első sorok:
“Ez rap és az enyém és a bűnöző fajta,
Ha ellenséget akarsz , Isten hozott, rajta”"

Na végre! Ez lázadás! Ezt hiányolom a magyar hiphoppból. Nem azt, hogy na én is beszívok, mint a többi ezer. Hanem kiállni, mint egy férfi, nem mint egy tejbetök.

"Úgy tűnik, itt már el is van oszlatva minden félreértés. Busta leteszi a voksát egy oldalon, és ha nem tetszik, csak az ellensége lehetek."

Ez jól hangzik, de a kérdés az, hogy melyik oldalon is teszi le a voksát. Te magad írtad, hogy nem ismered Bustát és ezért mondom én neked, aki ismeri, hogy azt az oldalt nem ismered. Busta nem alvilági ember, de nem is füves-divat-vákumos. Ő egy egyéniség, aki még keresi a helyét, valamint az egyensúlyt a személyisége és az egyénisége között. Mindannyian ezt tesszük. Oldalak csak a fejedben léteznek. Nincs jobb oldal se meg baloldal se. Ez csak az emberek összeugrasztásának legegyszerűbb formája, mi meg belementünk ebbe a játékba. Egyszer beszélgess Zsoltival és nézd meg az oldalát. A zene alig visz át valamit az emberből. Például Bankos szövegei bennem egyetlen húrt sem pengetnek meg és élőben is rettentően unszimpatikus egy valaki számomra, de soha nem mondanám, hogy ismerem az oldalát. Maximum azt, hogy vélhetően nem fedi le az enyémet. Ennyi.

"Mondhatnám, hogy ez vagány, csakhogy nincs ebbe semmi csibészség, semmi virtus: bűnözésről beszélünk. A törvények megszegéséről a céljaid elérése érdekében. A szöveg nem, de a látvány félreérthetetlenül ezt kommunikálja."

Fura. Én a rapszakmával és a médiával szembeni lázadást vélem felfedezni a szövegben. Bár tegyük hozzá, hogy Busta Zsolti még ha bűnözne sem tudna annyi kárt okozni a magyar államnak, mint vonatokat festő graffitisek, ha már a graffitis múltadnál és a kettős mércénél tartunk. Ne ítélj, hogy ne ítéljenek. Ezeknek a vonatokat festő gyerekeknek meg filmeket forgatnak, meg örülnek maguknak. Ugyan már. Normális dolog ez? Ez művészet? Hagyjuk már. Ehhez képest Busta Zsolti alvilági kapcsolatai a csoki-vanília csavaros fagyi kategóriában vannak.

"Ha ez a cél mondjuk egy általad illegitimnak tartott hatalom megdöntése, még valahogy rendben van etikailag, de itt négy-öt ribanc jelenik meg a vágy tárgyaként, meg olyan kocsik, mitől a parasztoknak kisül a szeme."

Vágy tárgy? Erről nem tudok mit mondani, mert én nem véltem felfedezni vágy tárgyat benne. A polgárpukkasztáshoz választott Zsolti egy két eszközt. Semmi több. Ha te itt vágy tárgyakat látsz, akkor a 2 új eminem klippet meg se nézd, mert rosszul leszel. Szerintem pedig zseniálisak.

"Ha még valakinek lenne kérdése, egy alkalmas pillanatban Busta megvillantja “STRYCY” feliratú, teljes alkaros tetkóját. Vagyis ő maga (a pitbullon kívül) egy olyan emberrel azonosul(na) szívesen, aki a megélhetését nők futtatásából fedezi."

Ó! Először kérdezd meg, hogy hogyan viselkedtek a lányok Zsoltival és azt is kérdezd meg, hogy milyen tapasztalatai vannak a lányokkal. Én úgy gondolom, hogy minden alapja megvan arra, hogy felhívja a lányok figyelmét arra, hogy ő strici. Maguknak csinálták ezt a lányok. Ha nem érted benne a nevelő szándékot és a provokációt akkor azt mondom oké. Én ha magamra tetoválnám, hogy próféta akkor egy nagyképű köcsög lennék? Persze, a te szabályrendszered szerint lehet. Te más lehet, hogy akkor jönne rá arra, hogy basszus. Ő is az. Mert mindenki az. Azt zavarja egy strici felirat aki álszent önmagával szemben is. Én rengeteget beszélgettem hivatásos kurvákkal és nem fordult ki a gyomrom sőt. Komoly tapasztalat volt. A picsizendkrímes lányok világa viszont megérdemli Busta karján a strici feliratot. Nézzenek csak tükörbe, ott van Busta karján!

"Láthatjuk még a klippben asztal mellett tárgyalni is. Gondolom a könyvelőjével nézik meg leadás előtt az adóbevallását, nehogy valami adminisztrációs hiba folytán adócsalás gyanújába keveredjen."

Ó igen. Nem hozok fel másik példát, a graffitis szerintem elég volt. Mindenki nézzen körül a maga portáján.

"Mit kommunikál ez a hallgatónak, Feri? Ez lenne “egy igazi lázadó alkotás” ?
És mi ellen lázad? A tisztesség és becsületes munkavégzés ellen?"

Ismétlem. Szerintem a rapszakma csökönyössége és a média homálya ellen lázad. Én így értelmeztem. Igen. Szerintem ez lázadó alkotás, nem úgy mint a kriminál-vákum-siska-hősök vonal, "igényeket" kiszolgáló divatreppje.

"Ez lenne “azon kevés pillanatok egyike a hazai hiphopban”, amikor “nehéz nem szuperlatívuszokban beszélni” ?"

Mint klip, mindenképpen!

"Ez lenne az, amiről a Magyar hip-hopnak szólnia kellene?"

Dehogy is. Ilyet nem is mondott senki. Az irodalomnak miről kell szólnia? Vagy a filozófiának? Ugyan ne butáskodjunk. Arról szól amiről szól és kész. Egyénenként és alkotásonként változó.

"Velem van a baj, Fankadeli?"

Dehogy van veled baj! Igyunk meg egyszer egy rozéfröccsöt!

"Te magad –Velem együtt- a hagyományosan konzervatívnak mondott értékeket vallod ( Isten, Haza, Család )"

Ha elolvasod az előző írásom, talán már nem így gondolod...

"Értékközvetítést vársz el és kérsz számon a hip-hopon."

Hogy lehet számon kérni valamit? Dehogy is. Csak jelzem, ha valami nem tetszik. Az teljesen más.

"Nem füvezünk, nem állunk be a halálra szajkózott “telepi-beszívunk-anyukád_is_megcsináljuk” tematikába. Az előadókat gyakran emlékezteted a példaadás felelősségére.
Kérlek, mondd meg nekem, milyen példát közvetít Busta ezzel a számmal?"

Ez jó kérdés. Nem számottevő példamutatás van ebben a számban, inkább semlegesnek titulálnám, de ha a tartalom alapján nézzük, akkor talán azt, hogy igazán viselkedhetnének férfiak módjára, nem úgy mint most. Pisis kislányok reppelnek olyanokat, hogy leszakad a vakolat.

"Mondhatod erre azt is, hogy ilyen a hiphop. Kíméletlen, köp a gyengére. Részben ilyen is. Csak te pont az ellenkezőjét vallod és kéred számon."

Számon kérni ugye nem tudom, csak jelezni ha valami nem tetszik. Az ellenkezőjét vallom? Már megint oldalakban gondolkozol. Ismétlem. Anyámmal több dologban nem értek egyet mint Bustával. De Vilma néni az anyukám. Zsolti pedig más ember lesz 5 év múlva. Én is. Miért ítélném el, ha látom közvetlen közelről, hogy tele van szeretettel, tisztelettel és tenni akarással. Hol mondhatja ezt el magáról egy bizonyos hiphop csürhe? Ugyan már. Rájuk sem haragszom. Ma még csürhe, mint tény. De majd jövőre magukra találnak sokan a csürhéből. Ennyire egyszerű.

"Busta nem nagyon nem illik bele az imidzsbe."

Imidzs? Na arról vagyok én híres, hogy van arculatom. Ugyan már. Az én arculatom az, hogy beszélgessünk. Még Saiddal meg Bankossal is képes lennék beszélgetni, pedig tényleg visszataszítónak tartom az arcukat és a munkásságukat is, de képes lennék. A kérdés az, hogy ők képesek lennének e.

"És nem azért mert szókimondó. Hanem mert a hazug, felületes, ezerszer látott “erősebb-kutya-baszik” értékrendet kommunikálja a számaiban és akkor is, amikor életében először lehetősége van egy klipet forgatni. Ennyi telik tőle, ő így láttatja magát."

Hazug? Felületes? Az erősebb kutya baszik, ez igaz amúgy. Dehát na. Itt valaki már megint Istennek képzeli magát. Ezt le kell vetkőznöd magadról különben 40 éves korodra sem leszel előrébb. Ezt a saját érdekedben mondom.

"Tudod, megnéztem én a Papa Jo klippjét is, és röhögtem rajta. Szerintem röhögsz rajta te is."

Inkább szomorú voltam, mert Papa Jo egy hihetetlen egyéniség és sajnálom, hogy feláldozza ezen az oltáron magát. Ő engem egy szentfazéknak tart, amivel semmi gond. Én megértem, hogy annyi szar érte, hogy ebbe menekült. De hiába nevetsz rajta. A barátai szemrebbenés nélkül úgy pofán vágnának, hogy hajjajj. Aki érti azért nem nevet rajta, mert érti. Aki nevet rajta nem érti, de nem ésszerű, mert semmi oka nevetni olyanokon, akik hazavágnák egy perc alatt. Mármint lehetsz vakmerő, de nem sokat fogsz profitálni belőle.

"Csak Busta pont ugyanez, pepitában. Csillogás-villogás helyett lepusztult külvárosban, de ugyanazokkal a retek, bűnöző arcokkal és ezzel az agresszív értékrenddel. Ha két másodperccel később van a vágás a klipp végén, a koma beveri kamerát. Ez lenne az irigyelendő, követendő?"

Számomra belefér, hogy beveri a kamerát. Egy klip alapvetően legyen látványos és mint gyermekded lélek szeretnék belemerülni a Busta által elém varázsolt világba. Kicsit zsiványnak és férfinek érezni magam 4 percig amíg tart a szám. Nem csak együtt érezni a szívós barátokkal, mint másik klippekben. Itt kapok valami mást. Mint egy mozifilmben. 4 percig keménynek érzem magam aztán megyek a dolgomra. Bustát te maximum sajnálhatod, mert megkapta ő a leckét rendesen az élettől. Én viszont maximum téged sajnálhatnálak, hogy 30 évesen ez nem egyértelmű számodra. De te ne sajnáld Bustát mert ő saját magát fogja megváltani, és én sem sajnállak téged, mert bőven van esélyed, hogy változtass és kinyisd a szemed, a harmadikat is.

"Értem én, hogy Busta a barátod és kiállsz mellette . Tiszteletet érdemel. Nekem is voltak balhés barátaim, főleg graffitis koromban. Csak nem promotáltam őket, és nem gondoltam azt, hogy róluk kellene példát venni."

Én magam is intő példa voltam sok évig. Busta sok dologban intő példa, ezek a példák múlt időben ott vannak a reppjében. Szerintem Zsoltit hallani kell, mert hiteles önmagával szemben és kevés ilyen ember van. Az, hogy te mit promótálnál a te dolgod, én bele se szólnék. De bármit is promótálnál, megnézném és próbálnám megérteni.

"És ha valaki –tudván, hogy festek- rajtam kérte számon a fullra letöltött wholecarokat, amiknek az ablakán nem lehet kilátni, csak lehajtottam a fejem, és annyit mondtam, hogy én ilyet soha nem csinálnék."

Fúha. Hát igen. Ez kemény. Zsolti is sok ilyesmiről beszél a számokban. Sokat lehet belőle tanulni és példa értékű.

"A levél eljén nagyvonalúságot kértem tőled, miközben én magam elég kritikus vagyok Busta klipjével. Ne értsd félre: nem szemforgatás, direkt csinálom. Nem véletlenül vettem ennyire komolyan."

Sima ügy. Nincs ezzel semmi gond. Inkább beszéljünk így, mint egymás háta mögött.

"Fankadeli, a Magyar Hiphop Lánglelkű Vezére azt mondta nekem, hogy ez a világ legjobb Magyar hip-hop videója, ami eddig készült. Magasak voltak az elvárásaim.
És nagyon csalódott vagyok."

Technikailag a legjobb. Ezt te próbáltad a tartalomra is ráhúzni. Én úgy gondolom vagy már olyan korban, hogy túllépj ezen és tarts némi önértékelést és lásd be, hogy kár volt ez az egész. Illetve bocsánat. Nem volt kár, mert legalább tanultál belőle. Ha FankaDeli azt mondja, hogy technikailag valami nagyon nagyon jó, az egyrészt nem a legjobb (mert legjobb nincs, hiszen ízlés dolga) másrészt a tartalomtól független. Ez a dolog esszenciája.

"Annyit szeretnék kérni, hogy mérlegeld a felelősségedet a véleményformálásban.
Én harminc vagyok, és tudom, mit láttam a klipen.
Ha tizenhat lennék, félreérteném.
NE adjuk elő úgy, mint a Magyar Hiphop Legnagyobb Pillanatát."

Ezt a pár sort te biztosítéknak szántad a végére. Így, hogy válaszoltam már inkább kényesen csikisek. De nem szeretnék beléd rúgni. Isten látja lelkem.

"Kösz az időt, amit rám szántál, további jó munkát.

X"

Viszont minden jót kívánok!

2009.05.18. 01:04